Lányunk elkerült egyetemre és zülleni kezdett? Mit tegyünk, hozzuk haza?

Mindenki hibázik fiatalként, a lényeg hogy tanuljon belőle. Oké, egyszer többet ivott a keleténél, de így legalább kitapasztalta, hogy mi a sok, reméljük tanult belőle és később visszafogottabb lesz.

Egyébként annyira csak nem ihatja el az agyát, ha a vizsgákon amúgy jó eredménnyel átmegy. Elég nehéz belerázódni az egyetembe az első 1-2 félévben és utána sem könnyebb, csak megszokja.

Erre már nem igazán van ráhatásotok.

Úgy látszik ő így érzi jól magát. A tanulmányi eredményei rendben vannak, ennek örüljetek, a többivel nem tudtok úgysem mit kezdeni.

Lehet tiltogatni meg hazahozni egy felnőtt gyereket, de egyrészt kissé röhejes másrészt emiatt nem fog "megjavulni". A belső késztetéseit, megfelelési-beilleszkedési vágyát vagy akármi mozgatja ezt a kissé felelőtlen viselkedést.

Amikor felneveltétek akkor kellett megkapja az értékrendet, fékeket belsővé tennie, ilyenkor már ha ezek kialakultak és mégsem úgy csinálja annak oka van és nem fog a kedvetekért változni.

Felnőtt, mostmár nála a kormány, ti meg segíthetitek ha akarjátok, kéri és tudjátok.

Én is megcsináltam főiskolásként a saját hülyeségeimet, de mellette szépen elvégeztem a sulit (egy félévet leszámítva ösztöndíjat is kaptam), szerintem ez a lényeg.

Nem lettem drogos, hajléktalan stb., azóta van jó munkám, amit szeretek is, és ahol rendesen helytállok, nem a kocsmából indulok reggel dolgozni :)

Szerintem amíg nem megy a suli rovására, addig csak annyit tehetnétek, hogy megkéritek szépen, hogy vigyázzon magára...

De ezt a piás sztorit amúgy honnan tudjátok? Ő mondta el? Én biztos nem mesélnék el ilyet a szüleimnek 😀

"Vidéki egyetemre jutott be, albérletben lakik, kéthetente jön haza. Így akkora kontrollunk már nincs felette, mint korábban, én ebben érzem a gondot. "

Valóban ez a gond, csak rossz oldalról közelititek meg. Nem tudom mik történtek pontosan.

Próbáltátok azt, hogy megértőek vagytok vele, ahelyett hogy mindent személyes sértésnek vesztek? Ha pedig nagyobb teret akar töletek távol akkor azt is el kell fogadni és dolgozni azon, hogy közelebb kerüljetek egymáshoz. de nem erőszakkal.

"18 évig egy pedáns, szorgalmas, jó tanuló gyerek volt." Ezért. Mások ezt már 12-14 évesen elkezdik, és 20 éves korukra kinövik. Én gimnáziumba már megyeszékhelyre jártam, és bár még 25 évesen is csináltam hülyeségeket, amikről a szüleim esetleg tudnak is, de azokat nem mesélném el nekik a mai napig, hogy 16-17-18 évesen miket műveltünk. És az ismeretségi körömben én még szolidnak is számítok. Megnyugtatásként mondom, hogy az ismeretségi körömben a többség diplomás, stabil egzisztenciával.

A detox persze nem jó dolog, én oda még nem kerültem, de több barátom, aki igen, az első ingyen van, nem a világ vége.

Az viszont részetekről sem normális, hogy 3 hete nem láttátok, ezért elmentek meglátogatni, és csengettek. Tudod, felnőtt ember, akkor csengess az ajtaján, ha megbeszéltétek, hogy mentek. Én amint egyetemi kollégiumba kerültem, elkezdtem magamra főzni, magamra mosni, és fél év alatt a hétvégi látogatásokat havi egyre csökkentettem, most meg 29 évesen van, hogy egy hónapban kétszer is megyek, van, hogy 2 hónapig nem, de baromira nem örültem volna már 20 évesen sem annak, ha mondjuk a telefonra ébredek, és azt mondja apám a telefonba, hogy "szevasz fiam, itt állok az ajtóban!" Ez elfogadhatatlan.

Az meg, hogy a jegyei jók, vizsgák sikerülnek, nem csúszik, tök jó. De hacsak nem te finanszírozod a lakhatását és a taníttatását, amúgy ahhoz sincsen közöd. Én is eminens diák voltam közoktatásban, egyetemen viszont SOHA nem kérdezték a szüleim, hogyan mennek a dolgok, mert mivel nekik nincs ilyen diplomájuk, felfogták kérés nélkül, hogy majd én tudom kontextusában, mi számít jónak, meg az sem a világ vége, ha picit tovább tart az egyetem, de legalább nem rokkan bele az ember. Annyit kérdeztek mindig, hogy biztos megélek-e az ösztöndíjaimból, kell-e segítség.

Szóval a leírásod alapján a lányod egyébként egy teljesen normális egyetemista, a "lejtőt" te csak képzeled, ez egy fázis. Majd ha frissdiplomásként, teljes állású munkaerőként hétköznap történnek ilyen "atrociátsok", amiket te most a világ végeként festesz le, az lenne gond, de ahhoz sem lenne sok közöd, főleg, mert nem kritikára, hanem támogatásra lenne szüksége. Itt inkább a te felfogásoddal van a baj. Hagyd élni. Leírtad, hogy okos, normális, nyilván tart bizonyos korlátokat, még ha neked azok nem is tetszenek.

Kicsit magatokba kene nézni. Belegondoltál abba hogy nem meri megmondani otthon hogy bocsi most nincs kedvem hazamenni? Nagy lehet a bizalom..ilyen ivászatokat tipikusan azok csinálták akiket állandóan kontrolláltak otthon , az egyetemen, meg a koliba gyors kiélték magukat..na mindegy

Ez a hirtelen beallítós dolog nagyon gáz. Egyébként attól hogy tanul valaki nem azt jelenti hogy 0-24 otthon gubbaszt a tananyag felett. Miért volt nehéz elejteni egy telefont arról hogy mentek? A masik meg hogy én lakotársként sem örülnék annyira ha az albérletembe a társam pereputtya random beállít. Nem kell engedélyt kérni de ha ritkán volt ilyen mi szóltunk előre egymásnak. Szerintem nem jóindulatból mentetek hanem puffogtatok hogy 3 hete nem láttátok és direkt beállítottatok leellenőrizni. A masik hogy anyámnak fogalma nem volt hogy a nyári gyakkal hogy állok, nem azért mert nem izgatta hanem mert felnőttként képesnek tartott arra hogy elintézzem. Én azt mondom változtassatok mert hetekből hónapok lesznek, vagy max ha befenyítitek hogy nem kap lóvét akkor hazamegy de annak mi értelme..aztán majd sipákoltok hogy kitaníttattátok " mindent megtettetek érte" mégse néz rátok a hálátlan gyerek.