Végig kell néznem hogy a gyerekem hajléktalan lesz?

Személy szerint nemigazán hiszek a abban hogy van ilyen szintű elkényeztetés vagy lustaság. Ilyenek mögött szerintem általában észre nem vett/figyelmen kívül hagyott problémák vannak. Van több olyan mentális fejlődési rendellenesség ami miatt később az ember kevésbé tud beilleszkedni a társadalomba. Az egyik ilyen asszem az adhd, a másik meg az autizmus. Most rákerestem, és az autisták 88%a munkanélküli.

De később kialakult problémák miatt is félremehet az ember élete. Pl a depresszió nem csak úgy néz ki, hogy valaki folyton sír, és szomorú, vagy nem képes kikelni az ágyból, hanem úgy is, hogy a legalapvetőbb létfenntartáson kívül az illető mindent hatalmas nehézségnek él meg - köztük azt is, hogy huzamosabb ideig fenntartson egy állást.

Persze lehet hogy el lett kényeztetve (hogy neveltétek? MINDENT megkapott egy csettintésre, és jóformán a csicskái voltatok, vagy csak simán elláttátok a szükségleteit?), de ezen az ember idővel általában túl tud jutni.

Azon viszont már segítség nélkül nem, ha pl rajta van a spektrumon, vagy egyéb baja van. Sajna még ma sincsenek az ilyen dolgok a köztudatban, pedig aztán rengeteg életet tönkretesznek. Nem tudom hogy hogy lehet segíteni a fiadnak, hiszen már tényleg kőbe van vésve a személyisége, ráadásul ilyen idősen sokan nem is hiszik hogy képesek változtatni a szégyen miatt.

Ha gondolod esetleg beszélj vele, mert max ennyit tudsz tenni, de ebből kimászni már csak ő tud.

20 vagyok: Az egy dolog, hogy téged arra idomítottak kérdező, hogy dolgozni kell és fostál a következményektől, de vannak ennél teljesen eltérő mentállal rendelkező emberek, akiket nem érdekel semmi . Minket egy dolog érdekel, hogy ne kelljen csicskának állni és ne kelljen az értékes limitált időnkből olyan dologra fordítani 40 órát egy héten, amit mi nem akarunk. Egyszerűen 40 óra az baromi sok nekünk amit a túlélésre kell fordítani, nem vagyunk hajlandóak.

Nem dolgozom, anyám tart el jelenleg. Nem is fogok soha munkát vállalni, b*szódjon meg a társadalom, a természet és az élet működése.

#26 Valamilyen szinten egyet értek, viszont még ha valaki tényleg így is gondolkodik, attól még láthathatja, hogy a szülei szintén ugyanabban a világban élnek, mint ő. Ha ez csak sima diogenészi filozófia, akkor azt egy idő után csak félreteszed, ha látod, hogy a szeretteidnek áldozatokat kell hoznia érted.

Ha szeretsz valakit, akkor nem akarod, hogy az ő kárukra legyen neked jobb. Sőt, akkor pont hogy meg akarod őket kímélni a felesleges terhektől, hiszen pontosan tudod hogy milyen szar a világ, és milyen keveset ér manapság a pénz.

Ezért hiszem, hogy ez nem annak a kérdése, hogy nem akar ez a 34 éves ember dolgozni, hanem azé, hogy nem tud.

"Minket egy dolog érdekel, hogy ne kelljen csicskának állni és ne kelljen az értékes limitált időnkből olyan dologra fordítani 40 órát egy héten, amit mi nem akarunk. Egyszerűen 40 óra az baromi sok nekünk amit a túlélésre kell fordítani, nem vagyunk hajlandóak."

Sokkal jobb egy sátorban tengődni és elütni az értékes idődet. :D

#28 Na de várjunk. Miből gondolod, hogy a szóbanforgó "gyerek" szerette a szüleit? Én pl. egyáltalán nem szeretem őket, pont azért, mert gyűlölöm őket, hogy idekényszerítettek és nem tudom magam fájdalommentesen kicsinálni. Szerintem a srác sem szereti a szüleit, de ha már ide lett erőltetve, akkor csak elvárja, hogy eltartsák, ha már annyira kellett egy baba 34 évvel ezelőtt, hogy apja és anyja boldogabban érezzék magukat.

De tudom, hogy az antinatalista (születésellenes) és a natalista (születés meletti) közeg sosem fogja egymást megérteni sajnos...