“Drogos” 17 éves vagyok, anyám túlreagálja vagy normális az ilyen reakció tőle?
Antipszichotikum (kis mennyiségben altató, nagy mennyiségben leszedált állapotot előidéző gyógyszer) és nyugtató (frontin) + alkohol függő vagyok/voltam.
Antipszichotikumot és nyugtatót már pár hónapja nem használtam, de az alkohollal gondok vannak. Kb bármikor ha depressziósnak vagy öngyinek érzem magam akkor leiszom magam. Ez ilyen egy két hetente jön elő, van, hogy egy héten többször is.
Szerdán magam alatt voltam, öngyi akartam lenni ezért megittam egy üveg bort. Ezt elmondtam pénteken anyámnak, erre ő kiakadt és azzal jött, hogy adjam oda a lakáskulcsot és nem jöhetek fel többet hozzá. És idézem “a terapeutád borát lopd el, őt fizetik, hogy elviselje a sz@rságaidat”. Szóval ja. Átmentem apámhoz. Nem adtam oda a kulcsom mert nehogymár kizárjon a saját lakásomból.
Ez a reakció normális tőle?
Ha vannak itt szülők, ti mit tennétek egy ilyen helyzetben?
Köszi
válasza:Mondtam anyámnak pár hónapja, hogy vigyen rehabra mert ez nem állapot erre “nem viszlek mert te nem vagy olyan függő mint azok”. Utána az antipszichóról meg a nyugtatókról leálltam. Most csak az alkohol a nehéz, én próbálkozok.
Csak jó lenne ha anyám a szent dumákon (“ a függőséged csak a fejedben van és neked kell egyedül megoldani”) kívül tenne valamit. Amikor túladagoltam magam akkor anyám azzal reagált (mint nagy szerető anya😃) hogy átküldött apámhoz, hogy majd ő kezd velem valamit. Xddd vicc az egész életem.😐
válasza:Az kiderült már, mi okozza nálad a depressziót?
A függők esetén sokat segít a támogató és megértő közeg, anyád viselkedés pedig inkább ártalmas. Valahol őt is meg lehet érteni, de ez a te helyzeteden nem javít.
Sajnos olyan, hogy "saját lakásod", nincs (ritka az olyan, amikor a gyerek tulajdonos lakott lakásban, gondolom, te nem ez a kategória vagy). Ebben az esetben azért arra készülj fel lelkiekben, hogy ahogy betöltöd a 18-at, lapátra tehet (ha jársz nappali tagozatra, akkor nem, csak a képzés lejárt után).
Annyiban igaza van, hogy sok minden fejben dől el. A függőség elhagyásához nagy önuralomra van szükség.
Mindenesetre sok sikert kívánok.
válasza:1. És apád miért nem lép?
2. És te? Nem 7 vagy, hanem 17, simán elmehetsz egyedül orvoshoz.
A depresszió nem is biztos hogy van nekem de “borderlinera hajazó emocionális zavar” az fixen van nálam, és ebből következik, hogy folyton tök üresnek érzem magam. Mintha semmi érzelmem nem lenne. Vagy ha érzek is valamit az csak szomorúság és elkeseredettség.
Hát a támogató közeg nálunk nincs meg, sokszor veszekszünk anyámmal, van, hogy anyám engem ill. saját magát bàntja (engem megpofoz, rángat, magát üti ilyesmi) apám meg hát… mondjuk úgy, hogy a kaja adáson meg ruháztatáson kívül nem nagyon érdeklem, mármint ha vmit kérek akkor azt megveszi de kb ennyit tesz bele az apaságba.
Amint 18 leszek én be nem teszem a lábamat anyámhoz az fix, max majd ünnepekkor, egyenlőre ez a terv, majd meglátjuk hogy alakul, nincs kedvem elviselni hogy “a halott ikertesód biztos szeretne és nem csak fájdalmat okozna mint te” meg a “miattad leszek újra rákos” dumákat hallgassam. Ha az ikertesómat akarja akkor ott a kés azt puff a tesómmal lehet ha ő kell neki…
#7es
1. Apám nemtom miért nem lép, talán mert nem nagyon érdeklem xd meg mert egy munkanélküli xdddd
2. Hova kéne fordulnom? Milyen orvoshoz kéne mennem? Mmint most full komolyan, fingom sincs hogy hova kéne mennem, gondolom rehabra “gyerekként” (jogilag gyerekként) nem sétálhatok csak úgy be egyedül vagy hát nem tudom ennek még nem néztem utána.
válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!