Mi volt a legfájóbb dolog amit a szüleid mondtak neked?

Anyám a középiskolai jelentkezéskor: Abba az iskolába jelentkezz, oda talán még téged is felvesznek.

Az, hogy szerinte max. kukás leszek, már mindennapos szófordulat volt.

Egy műszaki cikket raktam össze, erre ő: "mindenhez hülye f@sz vagy".

"A nagyképűséged miatt egy szakmunkásképzőt se jelöltél meg" - apám a középiskolai jelentkezéskor, miközben az utolsó 3 félévben az átlagom 4,4-4,7 volt.

"Csak azért vettek fel az egyetemre, mert én beszéltem a tanszékvezetővel" - anyám, aki pontosan tudta, hogy bőven megvolt a szakra szükséges pontszámom

"Nem vagy te olyan jó a szakmádban" - szintén anyám, amikor elmondtam neki, hogy megpályáztam a munkahelyemen egy külföldi kiküldetést

Több volt, nem tudom melyik a legrosszabb...

"Buta szar" vagyok mindenhez - ez így kiskorom óta.

Vagy k.rva, mert ottaludtam egy haveromnál és nem akartam végignézni, ahogy szétveri a házat ezredjére (meg minket).

Illetve ő sosem akarta, hogy megszülessek, csak anyám. Ezt sokszor hallottam. Tipik agresszív nárcisztikus, pár éve nem beszélek vele, azóta sem bánom...

Nem konkrétan nekem címezték, de rajtam csattant.

Kb. olyan 16-17 éves lehettem. Ültünk a szobában, néztük a tv-t, az esti híradót. Közvetítés a Sziget Fesztiválról, épp a Magic Mirror sátorból, ahol épp meleg párok "házasodtak össze" jelképesen. Apám meg felidegesítette magát ezen és rákezdett a homofób szitkozódásra, káromkodásra, hogy ezeket a mocskos b.zikat a töküknél fogva kellene felakasztani mindet, meg hogyan kéne mindet belelőni a Dunába meg stb... Nem házasság kell ezeknek a deviáns férgeknek, hanem kötél meg golyó, hogy dögölne meg az összes rohadt b.zeráns, ... plusz válogatás nélküli szitkozódások, káromkodások hosszú sora.

Én meg ültem a fotelben és próbáltam porszem méretűre zsugorodni, mintha ott sem lennék, nem is léteznék, közben meg a szívemet szaggatta apám minden egyes szava, mintha szándékosan rám dobálta volna az összes dühét és haragját. Akkor még nem tudta, hogy amit róluk mond (a tv-ben látottakra), azt rám is mondja. Nem konkrétan nekem címezte a mondanivalóját, de a legfájóbb dolog volt, amit valaha mondott. 3-4 évvel később coming-outoltam. Na, innen szép nyerni.

Summa cum laude középiskola és kitűnő dícséretes technikusi minősítő után (több országos szakmai helyezés és dícséret után) egy héttel anyám (aki mellesleg a bizonyítványosztáson ott sírt az első sorban):

"- egy heted van elköltözni!"

Hát köszi! Persze ő erre már nem így emlékszik. Sebaj, egy gyerekkel kevesebb.

Nem tudom, mi volt a jobb, amikor mondott vagy amikor csenddel vert néha egy héten! keresztül és tüntetőleg átnézett rajtam.

Amúgy: hülye vagy, ostoba vagy, úgysem lesz belőled semmi, egyetleg férfinak sem kellesz majd, te egyetemre? (és ezt maró gúnnyal), mit kapálózol úgyis megbuksz, ki akarna téged megkérni, nézz már magadra...

A (normál) súlyomon való lovaglás egy külön szekció.

És sorolhatnám.

Mindegy. Bezzeg elvárja, hogy most, hogy idősebb, segítsek neki pénzzel és egyébként is.

Örülhet, ha a temetésére elmegyek majd.

Apám elvett anyámtól 5000 forintot. El is itta az összeset, és rám fogta, hogy én loptam el. Napokig sírtam, majd anyámtól azt kaptam, hogy azért bőgök, mert lebuktam.

Rá 2-3 évre kiderült, hogy apám volt, mert a fizetésemhez is hozzá nyúlt, meg anyámtól is mindig elvett szó nélkül, de soha nem kért senki bocsánatot.