Mi volt a legfájóbb dolog amit a szüleid mondtak neked?

“Bezzeg XY (osztálytárs neve) biztos jobb dolgozatot írt.”

Mondta ezt anyám egy 5-ös alá dolgozatomra.

Nem emlékszem ilyenre. Itt a Gyakorin szoktam olvasni, hogy egyes szülők módszeresen sértegetik a gyereket, amit számomra nehezen értelmezhető.

De ha tekintjük napjaink egyik divatos témáját, a "Magyarok" nárcisztikus viselkedését, úgy máris érthetőbb, hogy mekkora az állatkert.

"Világra való vagy csak nem erre"

Apám mondogatta nekem, mert szerinte nem voltam elég talpraesett és magabiztos.

Anyám szlogenje :

" Lányt vártam erre te lettél..."

Aztán amikor apám 11 éves koromban meghalt,utána az új párja volt a sztár,én pedig öt évig egy nadrágban jártam, mert elszórakozták a pénzt.Most meg azzal jön, hogy nem hagyhatom magára, mert rozzant és öreg. Hát egy nagy ló...

Mikor jellentkeztem az egyetemre azt mindta minek neked felesleges.

A hugaimnak meg fizette.

"ne hazudj"

Csak mert nem hitte el, hogy durván bullyingoltak 10 éven keresztül.

Amikor apam kozolte 10 eves koromban, hogy egy senki vagyok.

Halala elott mar "tekintelyesnek" nyilvanitott.

Nem volt kedvem elmenni az o temetesere sem, ahogy anyamera sem. ;-)

,, ez nem kivánsághangverseny''-mikor nem akartam felmondani, az akkori munkahelyemen, 27 évesen, mert leköltöztem vidékre, és nyomták, hogy ugorjak a bizonytalanba...

,, olyan szép lehetnél, ha nem festenéd a hajad' '-azt bezzeg sose hallottam, hogy most, úgy ahogy vagy, szép vagy...

,, Az a szerencsétlen' '-amikor anyum rólam beszélt...

,, Olyan leszel, mint a szomszéd lánya... Ott van a két intelligens és értelmes bátyja, ő pedig egy senki lett...' '-mindezt 10 évesen, vágta hozzám, ő már nem emlékszik, lwgalábbis állítja, hogy én értettem félre. Hát, nem tudom,mindenesetre nagyon fájt, és sajnos eddig úgy néz ki,hogy ez be is következett...

Nagyjából ezek jutnak most eszembe, de biztos, hogy volt több is.

hát elég hosszan sorolhatnám a szeretetet, törődést, érzelmi pátyolgatást kisíró beszólásokat, amiket normál esetben maximum a házastársának mond az ember, semmiképp nem a gyerekének

de a legfájóbbak azok a pillanatok voltak, amikor nem mondott semmit, csak tüntetőleg levegőnek nézett legalább egy fél napig. ez később is kedvelt módszere volt, ha nem tetszett neki valami, bekussolt, és mintha ott se lennék. majd ha eleget pedáloztam, újra méltóztat hozzám szólni.