Nővérem 15 éve nem tart semmilyen kapcsolatot közös anyánkkal gyermekkori sérelmekre alapozva, erkölcsileg mennyire megkérdőjelezhető, ha örökségre mégis igényt tart?

"mint az, aki semmit nem tett hozzá"

De aki semmit nem tesz hozzá, az ugyanúgy kénytelen kifizetni saját maga 15-40 milliót arra, hogy ugyanezt megteremtse magának, mert neki nem oldják meg a szülők a lakhatásàt.

#116, viszont az egyik gyerek törődik többet az idős szülőkkel, pl. ő segít a mindennapokban, esetleg otthon maradt és ő tartja karban a házat,

"Normáliséknál" a felnőtt gyerek kiröppen, családot alapít és nem marad otthon. Később, ha a szülő segítségre szorul, akkor segíti. Pénzzel, gondozónővel, idősotthonnal, látogatással.

Nemnorálisaknál pedig kölyökkoruk óta elkezdik betörni őket és a saját szolgálatukba állítani. Ha a gyerek lázadni mer a terror ellen és megszakítja a kapcsolatot - lásd kérdező nővére -, akkor (büntetésül) kizárják az örökségből. Amelyik gyerek nem tud/akar/mer lázadni, az maradhat otthon, cserélgetheti a 80 éves szülei alatt a bilit, és ha majd meghaltak és illően el is temette őket, na akkor végre élhet végre felnőtt életet. Ő az a gyerek, aki örökölni szokott.

Szerinted ez így rendben van?

Ketten vagyunk testvérek, és a mi gyerekkorunk sem volt jó, ami nagy részt apánknak köszönhető, aki alkoholista. Nem vert minket, de azért bőven voltak olyan dolgok, amikkel elég rendesen elszúrta a gyerekkorunkat.

A tesóm pár évvel ezelőtt megszakította apánkkal a kapcsolatot, nem látogatja, nem veszi fel neki a telefont sem, és így apánk nem látja az unokáját sem. Hozzáteszem, erre egyébként lenne esélye, ha akarná minden hétvégén láthatná, de nem él a lehetőséggel, mert ahhoz meg kellene mozdulnia, és neki csak úgy jó, ha a tesóm elvinné hozzá, aki ugye erre nem hajlandó.

Apám eléggé két végén égeti a gyertyát, szóval nem kizárt, hogy belátható időn belül lesz szó örökségről, van egy háza jó helyen.

A te logikádat követve ezek szerint az lenne a helyes, ha a tesóm erről lemondana, szerintem meg nem. Nem ő akart megszületni, nem ő kérte, hogy apánk igyon és sz@rjon a fejünkre, és egész biztos, hogy ha választhatott volna akkor nem kér ilyen gyerekkorból. Ezek után szerintem nem csak jogilag, hanem erkölcsileg is jár neki a fele örökség, és nem, nem kellene visszautasítania sem csak azért, mert nem tartja a kapcsolatot azzal aki elb@szta a gyerekkorát.

Az, hogy én mindennek ellenére tartom apámmal a kapcsolatot, egyáltalán nem ad erkölcsileg több jogot arra, hogy mindent én örököljek utána és ezt nem tartom igazságtalannak sem.

Itt szó nem volt arról, hogy az anya ír e végrendelet.

Mindhárom gyerek alapnak érzi, hogy az egyharmad jár magának.

123, az a köze van hozzá, hogy te beszéltél forintosításról. Hogy hogy van forintosítva az, hogy az egyik gyerek otthon marad és ellàtja a házat meg a szülőket?

Erre kérdeztem, hogy akkor az hogy van forintosítva, hogy a szülők állják/oldják meg ennek a gyereknek a lakhatását akár êvtizedekig, a többit meg nem segítik ezzel?

129!

Nagyon tanulságos történet, köszönjük.

Sajnos teljesen irreleváns, mivel ebben az esetben a kérdező, sőt, maga a szülő is elismeri, belátja, hogy bizony bőven volt probléma azzal a gyerekkorral, tehát itt senki nem a szülőt sajnálja...