Mennyire kérdőjelezhető meg erkölcsileg meg eleve amúgyis, hogy anyám,ha év végén megbukok, nem hagyja, hogy befejezhessem az iskolát, hanem elküld dolgozni?

18 éves vagyok, 11. osztályba járok. Életemben SOHA,EGYSZER SEM BUKTAM MEG SEMMIBŐL (illetve hetedik osztályban félévkor matekból,de az nyilván nem bukás, év végén semmi sem volt, de amit akkor kaptam 14 éves fejjel,sosem felejtem el,illetve tavaly három tantárgyból félévkor,de év végén ismét semmi).Tavaly sem. Már tavaly is eljátszottuk ezt. Tudni kell, hogy eleve nagyon rossz viszonyban vagyunk, most ezt nem részletezném. A lényeg, hogy tavaly, amikor a féléviben három tantárgynál elégtelen értékelés volt, teljesen ki volt akadva, hogy ő ezeket nem is tudta, és hogy év végén is biztos meg fogok bukni, és ha a pótvizsga sem sikerül, akkor nem kezdhetem újra a 10-ediket,hanem elküld dolgozni. Namost,ezt ismét eljátszotta, nem félévi elégtelen értékelés miatt,hanem amiatt, hogy napokon-heteken belül magántanuló leszek a személyes problémáim miatt (ilyen csodás anya mellett beilleszkedési nehézség, szociális szorongás testi tünetekkel, ráadásul azt mondják, hogy minden otthonról,a családból indul... és ezt nem hisztinek szánom,nem véletlenül van támogató szakvéleményem). Namost nagykorú vagyok,de nyilván az áldását kértem,amire ő, bár sokára,de rábólintott. Legalább erre,ha már tavaly szinte semmit sem segített, amikor iskolát akartam váltani és a mai napig fel sem fogja józan paraszti ésszel, hogy milyen mentális problémáim vannak. Én ekkor felhívtam a figyelmét a nagyon sok 21,azaz 21 tantárgyra és az itthon tanulás nehézségére,kihívásaira, és arra, hogy akármennyire is igyekszek, nem látok a jövőbe, és nem tudhatom, hogy minden igyekeztem elég lesz e ahhoz, hogy mind a 21 tantárgyból átmenjek, lehetőleg nyilván nem 2-essel. Ha akár egyből is megbukok nyilván az is bukás. Aztán megint jött a fenyegetés,mint tavaly. Mindezt úgy, hogy mondta, hogy le a kalappal előttünk,meg hogy mennyire embertelennek és TELJESÍTHETETLENNEK tartja a 21 tárgyat. Saját magának mond ellent. Rosszul teszem, hogy erre ennyire ki vagyok akadva? Nincs olyan ember,aki megbukott akár egyszer is, és a szülei hagyták, hogy befejezze az iskolát, és ma sikeres felnőtt? Nem egy általános iskolában megbukó, bukdácsoló hülyegyerek vagyok,aki harmadszor bukik meg. Tényleg egy rossz, utolsó szemétláda ember lennék,ha megbukok mégis valaha?