Hogyan mondod meg a szüleidnek ha fáraszt, és degradál a jelenlétük?
Ha egyszerűen úgy érzed , hogy olyan élethelyzetben vagy, hogy a tőlük való elköltözés nehézkes, nincs munkád
De a közelségük megfolyt és nem akarsz velük kommunikálni mert idegesít, mert te neked nem erre van szükséged, hanem arra, hogy a saját korosztályoddal ismerkedj
Nem fogsz olyan munkát találni, ami elsőre megbecsülést, rengeteg pénzt és szabadidőt nyújt. Válassz egyet a háromból és kezdj el dolgozni, helyre téve a gubancokat a fejedben. Abból a keresetből bérelj egy szobát és a lakótátsakkal csak köszönés szinten társalogj, majd munka után elzárkózhatsz. Nekik nem fogsz tartozni semmivel, de a téged eltartó szüleidet ne gyalázd tovább a saját gyengeséged miatt.
A múltbeli hibákat zárd le és ne oda térj vissza állandóan, mert addig nem lesz megoldás, amíg kínzod magad és másokat vádolsz. Nem az ő dolguk megmenteni, 30 évesen már rég nem itt kéne tartanod.
Épp ez az, hogy az a bajom, hogy mindenhol egyedül érzem magam, nem tudom hogyan lehetne kikerülni ebből, ha mindenhol úgy érzem, hogy mindenki azt a szerepet veszi magára, hogy bezárkózik, és senki más nem érdeklni magán meg a szűk baráti körén kívül
Dolgoztam sokat korábban azért, mert nagyon bizonytalannak éreztem magam, elveszettnek szóval őrületbe kergettem magam a munkával, és kiégtem, ez külföldön volt tehát félretettem sok pénzt, most lényegében el tudnék költözni egyedül is
De jó részt, bámulnám a plafont, meg heti 1x elmennék valami közösségi eseményre
Meg edzeni konditerembe, de nem tudom barátok nélkül, hogy lehet ilyenkor valamit kezdeni magammal, nem tudom, már, hogyan kell normálisan közeledni a másikhoz, mivel már annyira régóta érzem magam elveszettnek és leszartnak
“Olyan munka nem kell ami nem érezteti azt velem, hogy számítok, amikor csak mindenki leszar és csináljak valamit az baromira nem hiányzik”
Neked jelen helyzetben pontosan NULLA jogod van válogatni és nulla jogod van 30 évesen a szüleiden parazitáskodni. Örülj, hogy ezt így nem mondták a szemedbe és nem munka nélkül bsztak ki. Én megtenném, ha az én gyerekemként dumálnál ilyeneket. Rögtön megtudnád, milyen a felnőtt élet és mehetnél a nemtecccccik munkára.
mondom hogy éltem már a felnőtt életet, dolgoztam már olyat amit nem szeretek, tettem félre pénzt, évekig
Ezért el is tudok költözni ha akarok, az a gond, hogy nem tudom mit csinálnék ott ahova költözöm, csak várna a full magány egyenlőre
Furcsa hogy a kérdésből az jön le hogy nem tudsz elköltözni mert munkanélküli vagy mostmeg kiderül hogy annyi pénzed van hogy el tudnál csak nem akarsz, de közben zavar a jelenlétük...
Én a helyedben elköltöznék, vennék egy macskát/kutyát, már nem lennék magányos, dolgoznék valamit, próbálnék beilleszkedni a munkahelyen, ha szr is, akkor valami hobbit találni. Szerintem ne a közösséget keresd hanem magadnak amit szeretsz, és majd lehet hogy megtalálnak a barátok is.
Javaslom feküdj be egy pszichiátriára, kezeltesd magad. Ide a pszichológus kevés.
Fejleszd magad, tanulj, olvass, találj munkát ( nem, nem a te elvárásodnak megfelelőt, bármilyen munkát) Találj egy hobbit, amit szívesen végzel. Szerezz be egy kisállatot, amit tanítani gondozni kell.
Jajj na, ne legyetek már vele egyből bunkók. Nem kell ennyire letorkolni valamit. Nyilvánvalóan ő is látja, hogy tarthatatlan a helyzete, és tudja hogy ő is hibás.
Kedves Kérdező! Hidd el, hogy el kezdesz dolgozni, akkor idővel helyre jön a lelkivilágod. Mehetsz gyárba, vagy valami üzletbe, ezeken a helyeken jól el lehet vegetálni, és nem kell hozzájuk nagy lelkierő. Egy csomó kutatás szól arról, hogy otthon lenni és nem csinálni semmit egy idő rendkivül idegőrlő, és ez egy spirál, mindél többet nem csinálsz semmit annál rosszabb lesz. A napi rutin helyreteszi a lelkedet. Szóval hajrá! Ha tényleg van pénzed, akkor költözz el, ha meg nincs akkor kezdj el dolgozni, és majd utána. Hidd el, ha el kezdel dolgozni, egy év múlva már sokkal jobban leszel. Láttam néhány embert úgy mint te, hogy az anyjáéknál lakott és full depis volt, délig aludtak stb stb, aztán elmentek valami közepesen szar de nem túl nehéz munkára, és helyrejöttek.
Kitartást és sok sikert!
30 évesen 3.5 év munkatapasztalat..és kiégtél..
🤦
Szavak nincsenek erre..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!