Mi a legrosszabb emléked gyerekkorodból a szüleidnek köszönhetően?

Amikor este egyedül hagytak a házban, és akárhogy sírtam, kiabáltam mert féltem a sötétben egyedül, nem jött senki...

A másik amikor anyum levágta hajam, pedig én annyira szerettem hogy hosszú volt..

Vagy amikor fent voltam a szobámban a hugommal és hallgattuk ahogy órdítanak, csapkodnak és ölik egymást a szüleim

Kb. 8 éves koromba, egyszer házit írtam (már akkor hülye voltam a matekhoz, úgy, hogy anyám végig ott volt mikor írtam a házit) de rettenetesen idegőrlő volt mindkettőnk számára. Aztán egyszer csak valamiért elpattant és hozzá vágott a mellettem lévő szekrényhez, a nyakamat szorongatta és közben idegbeteg állapotban ordított velem.

A másik, meg mikor egyik este hazajött anyám berúgva, akkor kipakolta a táskámat megnézni, hogy megcsináltam-e a házit. Magyarból a hatszáz feladat közül az egyik nem volt kész. Na ezt egy fél órás ordítozás követte, ez alatt végig hallgathattam, hogy megkora szarházi, idióta hülye kis köcsög vagyok. De kajak fél órán keresztül ordítozott. És nem is arról van szó, hogy rossz tanuló lettem volna, csak néha rá jött az ötperc.

Egyszer nekem jött mert valamin összevesztünk. Ekkor is kb. 8 voltam. Az egy dolog, hogy elcsattantak a pofonok, de elkezdet rángatni és egyszerűen nem engedett el, én meg ellöktem magamtól. Aztán meg eleset és beütötte a fejét (persze nem lett semmi baja). Ez eddig nem nagy cucc. Ami bánt az az, hogy évekkel később úgy adta elő a sztorit ismerősöknek, hogy én nekimentem és belevágtam a fejét a falba, mind ezt ilyen gúnyos hangnembe. És itt nem is arról van szó, hogy én ezt elmondtam volna valakinek, ő meg védekezett az ő verziójával, nem, csak úgy előadta, úgy, hogy senki sem kérdezte. Hát az alkeszok néha elég érdekesek.

Meg igazából az is rosszul esett, mikor a párommal egyszer ránk nyitott szex közben, aztán ezt előadta a barátainak mert azt gondolta vicces, úgy hogy elég megalázó volt számomra (főleg lányként).

Ezenkívül többször volt, hogy nekem jött, vagy hogy a szüleim között történt erős konfliktus, kiabálás, de ezek nem annyira hatottak meg.

Sok volt. 9 évesen kezdődtek leginkább a dolgok.

Éheztettek!!!

Megtéptek 5 perc késésért

Nem vettek cipőt, de kiakartak rakni a házból, hogy suliba menjek.szerintem ez az a pont volt amikor már azt akarták elérni, hogy állami gondozott legyek, mivel alapfeltételeket se biztosítottak

Elolvasták az MSN-em amiben leírtam 9 évesen!!!! Hogy öngyilkosságon gondolkodom.

Szakadt ruhákban kellett járnom, gondolom ez nem lep meg titeket a cipős sztori után.

4.5 -ös bizivel mindenki előtt kiabáltak velem ami miatt azt hitték osztálytársaim megbuktam

Ovis korom óta bántalmaztak milyen buta vagyok, meg semmit se fogok elérni az életben. Nővérem mennyivel jobb.

Aztán ahogy nőttem felfelé egyre jobban bedurvoltak. 1.5 milliót elloptak tőlem.

Az utolsó pontjuk az volt, hogy kitagadtak az otthonukból, nem engednek már be többet.

Ismerőseim szerint szánnivaló emberek akik azt hiszik szükségem van arra, hogy annyiban segítsenek legyen hol aludnom. És csak csodálkoznak, hogy egyedül meg tudok állni a talpamon.

Konkrétan mikor elmeséltem, hogyan viselkedett velem anyám 4 év után szénné röhögték magukat, mert jól tudja mindenki körülöttem mennyire sikeres ember lettem és percig se szorulok a segítségükre.

Szóval végül is jól alakult az életem.