Az miért olyan ördögtől való gondolat, hogy a szülők esetleg elindíhatnák a gyereküket az életben legalább egy kicsit?

9

Csak azon hisztizünk, hogy a szüleimnek például annyi földje van, ha eladnák az egészet is kapnának érte legalább 50 milliót. Plusz a sajátjukon kívül van még egy lakásuk, amit bérbeadnak, plusz mellette dolgoznak, kettejük bevétele HAVI nettó 700 körül van.

Szerinted felajánlottak bármikor is akár csak kerek 1 millió forintot a gyereküknek és az unokáiknak?

Ennyit a családról...

És igen, ÉN fogom támogatni az én gyerekeimet. Annak örülnék a legjobban, ha annyi pénzem lenne, hogy házat építtessek nekik. :)

10es, felnőtt embernek kellene lennie akkora iq szintnek, hogy képes legyen önálló döntéseket hozni. Tudom, nehéz, könnyebb a földön fetrengve mutogatni a szemét szülőkre.

Remélem ti már most spóroltok hogy minden gyereketeknek tudjatok kocsit, házat egyetemet fizetni. Mert ha nem akkor milyen szemét szülők vagytok.

12

Téged biztos nem járattak iskolába, mert olvasni sem tudsz. Az én, vagy a férjem szüleinek meg van kb mindene, amivel tudtak volna alánk kocsit, vagy házat rakni. De NEM tették!

A különbség annyi, hogy nekünk csak annyi van, amit maguknak megtudtunk teremteni, mert az égegyadta világon, senkitől, egy k*rva forintot sem kaptunk. Elhiheted, hogy én nem ülnék a vagyonomon, míg a gyerekem szűkölködik. :)

Most is minden erőmmel azon vagyok, hogy annyit tudjak adni, félretenni a gyerekeimnek, amennyi csak futja az erőmből. Ha beesne hirtelen 10-20 millió forint, a háromnegyedét a gyerekeimnek raknám oda! Nem pedig ülnék rajta, ahogy a mi szüleink, anyósomék teszik.

14

Nekem nem addig terjed a szülői szeretet, hogy na megszültem, megetettem, eljárattam egyetemre, most már takarodjon dolgozni, éljen meg ahogy tud és közben verem a mellem, hogy jajj de jó szülő vagyok. :)

Sose felejtem el, amikor a tesvérem, vagy én is fenn éheztünk Pesten a kollégiumban, mert a szakjaink mellett csak annyit tudtunk dolgozni, hogy a létminimumra futotta, ők meg egy forintot sem utaltak volna nekünk, holott apám külföldön dolgozott, anyum pedig műszakvezető volt egy multinál.

Azt mondták nincs pénzük segíteni nekünk, amíg nem valamit segíteni kellett nekik a bank appon, és tesóm meglátta, hogy csak anyum számláján több, mint 5 millió forint volt.

Sosem hoztuk fel nekik, sosem panaszkodtunk, sosem kérdeztük mennyiük van, mielőtt okoskodnál, hogy kunyeráltunk. Felesleges is lett volna, mert ha egy szülő segíteni akar, akkor utal, nem pedig könyörögni kell érte.

Érdekes dolog ez.

36 éves vagyok és nem Magyarországon élek. De itt teljesen általános, hogy a szülő segíti a gyerekét. Nagyszüleim igy tettek a szüleimmel, ők is velem, és már én is gyűjtök a kétévesemnek. Pedig nem vagyunk gazdag család és nem nyugaton élünk.

Anno a jogsit a szüleim fizették, mikor 18 lettem. Egyetem alatt fizették az albérletet, kaptam egy öreg fapados kocsit közlekedni, hogy legyen rutinom a vezetésben. Amikor eljött az ideje, segítettek az ingatlanvásárlásban anyagilag, a felújításában munkával...

Férjemről kb. ugyanez mondható el.

Ismerősöknél, barátoknál ugyanez a helyzet. Itt csak az nem tesz így, aki valóban nagyon szegény.

De senki sincs felakadva azon, ha egy szülő támogatja a gyerekét.

Szóval talán mentalitás kéedése is...

17

Nem mindenki lehet informatikus, meg orvos, mert nem ahhoz van agya. Lehet, hogy tanár akar lenni a gyereked, vagy környezetvédelemmel foglalkozni és nettó 250-nél soha nem fog többet keresni. És akkor mi van? Dögöljön éhen? :D Kb ez a hozzáállásod. Ha nem keres havi 1 milliót akkor semmirevaló ember lesz belőle, mi? Aki a szülein akar élősködni.