Az miért olyan ördögtől való gondolat, hogy a szülők esetleg elindíhatnák a gyereküket az életben legalább egy kicsit?

Apósómék ki kellett, hogy költözzenek külföldre 3 gyerekkel anno, hogy megélhessenek, mindeközben a szüleik szerényen is megfogalmazva, igen jómódúak voltak, de xartak a fejükre. Minden vagyonukat örökölte apósom néhány évvel ezelőtt.

Előre leszögezném, hogy megtudunk élni a férjemmel, úgyis, hogy 2 gyerekünk van. De soha egy k*rva pillantra sem kérdezték meg, hogy segítsünk valamit a háznál, tudjátok fizetni a hitelt, ne vigyük el vásárolni a gyerekeket?

Igen, megtudunk élni, tudjuk fizetni a hitelt, köszönjük szépen. De évek alatt újítottuk fel a házunkat, szószerint csupasz falak és tető volt csak a ház. Mindenért mi küzdöttünk meg, de nem tölt el büszkeséggel, pedig a saját szüleim szerint is az a menő, ha kuporognod kell azért, amid van mert így lesz belőled ember.

Én simán jobban örültem volna, ha amikor tudtak, pénzügyileg segítettek volna minekt apósómék is, hogy ne kelljen 15 évig fizetni a hitelt, amiből hálistennek már nem sok van. De nem, ők xartak ránk nagyívben. A ház is már csak akkor volt nekik érdemes megnézni, mikor kész lettünk vele.

Engem nagyon bánt és férjemet is. Mi a mi gyerekeinknek lehetőségeinkhez mérten ennél sokkal többet szeretnénk adni. Ha pénzügyileg nem is fogunk tudni segíteni, ott leszünk mellettük minden helyzetben.