Miért nem tud megérteni az anyukám és miért hiszi hogy gondolatolvasó vagyok?

Azért van, mert tini vagy! Elmúlik! Nem anyád lett más, hanem Te! Eddig nem volt véleményed, most már van!

Két dolog történhet, vagy az életed elér egy olyan ponthoz, hogy már egyetértetek és értitek egymást, vagy sosem fog ez megvalósulni és ennek okán sosem lesztek igazán jóban, ezt értsd úgy, hogy szívesen látod, meg szereted, meg az anyukád, meg minden, de egyetérteni nem tudtok majd semmiben, tartalmas beszélgetéseitek sosem lesznek, nem is nyíltok meg egymásnak, nem mondjátok el egymásnak a bajaitokat.

De jó, hogy nincs gyerekem!

Én lennék a szemét, hogy nem tudom megérteni a mobilfüggő, narkós, lusta, élősködő, iszákos, gyógyszeres gyereket.

A gondolatolvasásról: sok anya (érdekes módon apák nem) szinte saját testrészének tekinti a gyerekét. A saját testrésze meg ugyebár nem kérdez vissza és mindent ért. :-)

Anyukám hasonló alkat. A következő eset kapcsán döbbentem rá minderre: Anyukám említi X.Y.-t. "Ő kicsoda?" - kérdezem. "Hát nem tudod?" - kérdez vissza olyan hangsúllyal, mintha minden nap vendégségbe járna hozzánk. Majd hozzáteszi: "Hát ott volt a lakodalmunkon is!" Aha, a lakodalmukon, ami 4 évvel a születésem előtt volt. Erre kéne emlékeznem. :-))))))))))))))

Tapasztalatom szerint sem a nőkhöz sem a tinikorhoz nincs köze. Nálam apám csinálja ugyanezt, és felnőtt vagyok. Ma is keresztül gázolt rajtam, mert "nem tudom felvenni a fonalat". Ugyanis van valami a fejében, és azt hiszi, hogy nekem azt onnan ki kellene olvasni. Nem tudja a gondolatait koherensen összefoglalni, és tovább adni másoknak. Futó gondolatok cikáznak a fejében, és egy egy mondatot hozzáfűz (nem a társalgáshoz, hanem a gondolataihoz). Pl "Azt át kellene tenni." Mit, honnan, hova? Nem derül ki. És ha rákérdezek, hogy mire gondol, akkor felháborodik és azt mondja, hogy "jobb is, ha inkább nem nyúlsz hozzá". Még most sem tudom, hogy miről beszélt.

Ez sajnos rendszeres, és ahogy öregszik egyre rosszabb. Még azt is meg merem kockáztatni, hogy kezdi elveszíteni az emlékezetét. Úgy emlékszik talán, hogy már egyszer mondta? Egyszer már elmagyarázta?

Sokszor elvész a gondolataiban. Olyan típus volt mindig is, aki csendben ül és agyal. De túlagyal. Megvan a vicc a nyuszikáról és a medvéről, ahol a nyuszika elindul kölcsönkérni a fűnyírót? Útközben agyal, hogy mit fog mondani a medvének. Aztán azon is agyal, hogy mit fog mondani, ha a medve nem akarja kölcsön adni. Amúgy is a múltkor is szemét volt vele a medve. Biztos nem akarja kölcsön adni. Amikor a medve házához ér már szentül hiszi, hogy úgyse kapja meg. Így amikor a medve ajtót nyit, annyit mond, hogy "Akkor b**d meg medve a fűnyíródat".

Hát ez a csattanó. Így szoktam megkapni én is "a jobb is ha inkább nem nyúlsz hozzá" mondatokat, ahogy ma is. Miután nekem csak annyi mondott előtte, hogy "Azt át kellene tenni." Nyilván ő kiagyalta előre, hogy mi van rossz helyen, hol lenne a helye, nekem kellene átrakni, de én biztos nemtörődöm módon úgyse rakom majd át stb stb. Így lehet kikapni a szülőktől valamiért, ami csak az ő fejében van.