Mit tehetnék az ellen hogy nem vagyok gondolatolvasó, és nem tudom a semmiből kitalálni hogy mások mire gondolnak?
Sok kapcsolatomban (nem párkapcsolat, egyéb szociális kapcsolatok) nagy nehézségem, hogy sokan alig vagy egyáltalán nem hajlandóak kommunikálni bármilyen módon, és elvárják hogy kitaláljam azt hogy éppen mire gondolnak. Aztán ha éppen nem úgy cselekszem vagy beszélek mint ahogyan ők azt elképzelik, ahelyett hogy elmondanák hogy mi a gondjuk, inkább csak megszakítják a kapcsolatot velem (akár személyesen akár élőben elmondogatják hogy szeretnének velem találkozni meg egyebek, aztán nem írnak vissza), vagy ha az nem, akkor elhordanak mindennek és mindenkinek, hogy én milyen rossz ember vagyok.
Néha úgy gondolom hogy egy dzsinn féle kívánságra lenne szükségem, hogy belelássak az emberek fejébe, kitaláljam hogy amúgy mire gondolnak, és aztán ahhoz megfelelően tudjak válaszolni és cselekedni. De enélkül, próbálok tenni valamit, illetve próbálok olvasni a "nyomokból", vagy netán homlokegyenest hinni nekik (például amikor azt mondják hogy mennyire kedvelnek és találkoznunk kéne még, aztán minden kapcsolatot megszakítanak velem), de valahogy nem sikerül...
Mit kéne tennem? Mit tanácsoltok?
Kifejtő, részletes válaszaitokat előre is köszönöm!
Az a gond, hogy ha mindenkit aki ilyen csak úgy otthagynék, akkor valószínű egész magányos lennék, mert lenne maximum pár fő ember akivel beszélék.
Például, volt egy valaki aki megtalált engem a neten, rámírt, és elkezdtünk beszélgetni. Találkoztunk élőben, közös programokat szerveztünk, filmeket néztünk, jól éreztük magunkat egymással. Tudtam róla hogy nem egy kijárós típus, így megpróbáltam nyitottan közeledni mindig felé, és meghagyni hogy mindig ő vessen fel ötleteket, mert az én kijárós ötleteim az ő otthonülős személyisége nem igazán szeretné, és ezt mondtam is neki, mert én is olyan programokat szeretnék amit ő is szeret. Aztán egyszer egy kicsit hosszabb ideig nem találkoztunk, és aztán később az üzeneteim se volt hajlandó elolvasni. Aztán egyszer amikor csak sikerült elérni, le lettem szúrva hogy de hát ezt miért képzelem hogy én beszélni vele. Hosszas chatelés után végül egy félmondatban elejtette hogy nem szereti azokat az üres, felületes csevegéseket amiket én folytatok és tehettem volna bele programötletet vagy egyéb szándékot... Hogy ezt miért nem mondta korábban (mikor külön mondtam neki a gondolataim és hogy miért teszek így), csak miután elküldött melegebb éghajlatra, nem tudom.
Vagy egy másik eset, van egy ember meg a párja, akik neten találnak meg engem, közös hobbijaink is vannak. Szuper, találkozzunk így, legyen ilyen-olyan program, de a nagyrészük nem valósul meg, mert elfoglaltak. Sebaj, ez is érthető. Aztán egyszer csak sikerül az egyikükkel találkoznom, elmentünk sétálni, beszélgettünk, vannak közös pontjaink és milyen jó lenne ha majd máskor is találkoznánk, meg a párjával is. Aztán kisebb online mondatváltások után (amik inkább érdek mint érdeklődés alapon voltak) valahogy mind a kettőjük valahogy nem írt többé vissza. Azóta se tudom mit vétettem ellenük, vagy mi volt a nem szimpatikus bennem.
A nagy baj így csak az, ha nem mondják el konkrétan hogy mi a bajuk, akkor nem tudok javítani rajta. Gondolatolvasó meg nem vagyok hogy a semmiből kitaláljam mire gondolnak...
És megint ismétlem, nem azzal van a bajom ha valami rosszat tettem ellenük bármi is legyen az, csak akkor mondják el és akkor tudok rajta változtatni. De így...
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!