Kèt gyerek,6,12 èvesek.Anyjuk itthagyott,mert szerelmes lett,egy nála 10 évvel fiatalabb srácba.Amolyan kapuzárási szindróma,exnőm 38 èves.Bulizik, fiatalkènt akár èlni. Mit lehet tenni,hogy ne èrezzem azt,hogy most aztán tényleg bajban vagyunk?

Szerintem mindkét fél érvelésében van igazság a kommentek között, viszont a kérdező hirtelen előrántotta ezt a "nárcisztikus" ütőkártyát, és most emögé rejtőzik. Légyszi, ne. Voltam nárcisztikus személyiségzavarossal kapcsolatban, valószínűleg az apám is az, és biztosíthatlak, ha a feleséged is az lenne, akkor a 12 évből 11-et itt vonyítottál volna gyakorin, vagy a quorán. Ne használjuk túl ezt a kifejezést.

Itt egyszerűen egy megpattant nejről van szó, aki valóban besokallhatott, vagy kapuzárási tört rá, vagy látja hogy elröppen az élete, a fiatalsága, és ő bele van ragadva egy számára kilátástalan helyzetbe. Egy fiatalabb még mindig vonzónak találja, hirtelen új alternatíva lép elő, amit később lehet hogy pokolian meg is bán, de ettől nem lesz nárcisztikus. Ha az lenne, egy emberi roncs lennél, ő meg a legjobb életét élné a gázlángozás, a silent treatment közepette, és nem is kellene lelépnie, hiszen nyíltan kettős, vagy akár hármas életet is folytatna, miközben van otthon valaki akit kínozhat pluszban. A nárcisztikusokkal való kapcsolat vagy 3-6 hónap alatt lemegy, vagy sose lépnek le, hisz kifogták a tökéletes balekot.

Itt nincs mit tenni, szokj hozzá a gondolathoz hogy rá nem számíthatsz. És sajnos valóban az első kommentelőnél van a legtöbb igazság. Rokonok, barátok esetleg? Már az érzelmi támogatás is sokat jelenthet, vagy segítenek ellátni, vigyázni a gyerekekre.

93

Feminácik mit vártál?