Kèt gyerek,6,12 èvesek.Anyjuk itthagyott,mert szerelmes lett,egy nála 10 évvel fiatalabb srácba.Amolyan kapuzárási szindróma,exnőm 38 èves.Bulizik, fiatalkènt akár èlni. Mit lehet tenni,hogy ne èrezzem azt,hogy most aztán tényleg bajban vagyunk?
Ráadásul albérletben èlünk.Èpphogy kijövünk a pénzből,mert így nincs aki vigyázzon a gyerekekre, nem tudok mellékállásba járni,mint régebben.
Ez az anyagi oldala,de van egy èrzelmi is, nagyon egyedül lettem.A nők kerülni kezdenek,amint megtudják,hogy egyedül vagyok a gyerekekkel,ezt valahogy meg is èrtem.De hogy lehet ebből az elhagyottság èrzèsből kimászni? Vannak tapasztalatok?Természetesen első számú cèl,a gyerekek normális felnevelèse.
A semmire vállaltatok gyereket.
Ez lett a vége.
Albérletben, 12 éves gyerek, akkor minimum ennyi ideje együtt.
Nem csoda, hogy bepánikolt a nő.
Érthető, hogy nem akar ismerkedni senki egy férfivel, aki 2 gyerekkel él egy albérletben.
Szüleidhez nem tudtok menni?
Semmit nem lehet tenni, mert tényleg bajban vagytok, sajnos az elsőnek igaza van.
És akkor mindig megkérdezik, miért kell várni a saját lakásra gyerekkel, hát ezért.
Akik lepontoztak, kíváncsi lennék miért.
Fáj az igazság.
Lefogadom ők sem jönnének össze egy ilyen helyzetben lévő emberrel.
A kilátástalan élet pedig gyakran ilyen késztetészt szül, amit a nő tett.
Persze, hogy izgalmasabb bulizni egy fiatal pasival, mint a hátralévő életét szellemi, anyagi nyomorban élni.
Egyre több ilyen család lesz sajnos.
Ha tudatosan élsz, akkor is nehéz, de ha "majd lesz valahogy"-na ma már nem a szocializmusban élünk, hogy ez megállja a helyét!
Sajnos az elsőnek tök igaza van. Ezen csak az változtatna, ha olyan nővel jönnél össze, aki nagyon szerelmes lenne beléd.
Én is későn vállaltam gyereket (35 évesen), mert előtte albérletben laktunk, utána egy egy szobás saját lakásba, és csak aztán mertem, amikor lett (valamennyi hitellel, szülői segítség nélkül) egy 3 szobás.
Tudtam, hogy a másik kettőből "nem törünk ki" soha, ha a gyerek már itt lesz.
Szülőkhoz költöznek én is ha rá mód, vagy külföldre, ha van rá lehetőség.
Nem akart saját lakást.Inkább abban bízik,hogy előbb-utóbb meghal az anyja,ès örököl.Keresztül is húzta ez irányú terveim.Jobb is,mert most valaki más lakna a házamban,akkor tuti inkább engem lèptetett volna le.Infantilisnek tartom,ès árulónak.Valamint nem lehet mindig mindent megtervezni,pl a gyerekeket is ő akarta.
Ne jöjjetek ezzel az áldozat dumával,mert ő volt az,aki egyszercsak rájött,hogy a gyerekek uncsik,a pasik meg izgik.
Másrészt pedig nem ez volt a kèrdès,ez egy teljesen mellèkszál ebben a történetben.
"Mit lehet tenni,hogy ne èrezzem azt,hogy most aztán tényleg bajban vagyunk?"
. Inni, drogozni.
De nem hiszem, hogy ez a megoldás. Tudomásul kell venni, hogy baj van, ami részben abból ered, hogy korábban nem készültetek fel eléggé a családalapításra.
Viszont ettől még lehet a megoldásra is koncentrálni.
A megoldáshoz viszont több részletre lenne szükség, amit csak Te tudhatsz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!