Kinek van igaza?

141

A probléma az hogy neki a "ha lesz időm" egyenlő volt egy nemmel. Pedig láthato hogy többségnek ez azzal egyenlő hogy ha nem is mindennap de legalább! 1x ránéz majd az állatra a 10 nap alatt.

Es lényegében emiatt beszélünk el egymás mellett.

Amúgy arra nem válaszoltatok hogy ti otthon hagytátok volna egy ilyen bizonytalan válaszra? Mert én nem. A gazdi kezében a döntés.

Én megértem hogy ti mit írtok de nem a kérdező annak a macskának a gazdája. Ha a szülőket meg annyira érdekli a macska akkor minimum érdeklődnek, ha már a válasz nem volt egyértelmű.

A 143-as válaszolót meg kifejezetten megnézném ...

146

Nekünk sose volt senki akit megkérhettünk volna, magunkkal vinni se tudtuk, így előre előkészítettünk egy halom kaját(aznap rendesen kaptak káját a többi napra minimum tápot halmoztunk fel) meg rengeteg vízet(nagyobb akár több edénybe is). 1 hétnél sose voltunk el tovább. Kutya macska egyaránt.

142-es voltam

147

Mikor mondtam hogy nyaralni voltunk? 1x voltunk el ennyi ideig amikor temetésre mentünk, a rokonaim nem ebben az országban élnek, de náluk aludtunk ez idő alatt, ígyis sokba került az oda vissza út.

És kinti állatokról beszélünk nem házban élőkről.

A helyzet engem azokra a jellegzetes családi helyzetekre emlékeztet, amikor „észrevétlenül” (valójában hosszas előzetes elhanyagolások s bántalmazások fokozatos végkicsengése során) az egyik családtag nyakára annyi teher kerül, hogy igazából szétesik a család egész szövedéke, csak ez már nem vevődik észre senki számára sem, mert nincs összehasonlítási alap sem már (sosem volt olyan korszak, ami olyan egészséges és igazságos lett volna, hogy természetes kontrasztot kínáljon).

A szülők üljenek le, beszélgessenek, vetődjenek fel a régi tabu kérdések, mi történt a Kérdező gyerekkorának szakaszaiban, meg a sorsfordulókkor, ballagás, középiskolába belépés, érettségi, s utána a továbbtanulással. Mivel az utóbbi lehetőségének felvetése nyilvánvalan teljesen el is maradt, itt ezt kéne átbeszélni, milyen lehetőségek vannak még, és egyáltalán milyen igények, vágyak voltak akkor és vannak most. Biztos sok bocsánatkéréssel és jóvátétellel tartoznak a szülők, de nem tudom, hogy az a valószínűbb-e, hogy ezt előbb belássák, és utána jöjjenek rá, hogy mit lehet jóvátenni, vagy pedig pont fordítva, előbb érdemes fokozatosan javítgatni a dolgokon, és utána meg ennek során jövögetnek rá a szülők fokozatosan, hogy tulajdonképp alapjaiban rontották el a dolgot.