Szerintetek normális, ha a szülő nem támogatja a gyermekét?
Tanulok, egyetemre jarok (nappalin) még most nem dolgozom, de szeretnek, és külön szeretnek koltozni.
24 éves vagyok.
Otthon feldobtam ezt a témát, jött a kiakadas, hogy minek dolgozni, tanuljak, pihenjek, meg nehogy már azért dolgozzak, hogy albérletre menjen el a fizetésem.
Meg hogy majd ok kiszámolják, hogy nekem megeri-e elköltözni, de ha elmegyek, ő biztos hogy nem fog pénzelni, jott ez a valasz. Ja, mellesleg azt sem igazan engedi, hogy tagozatot váltsak, és levelezore menjek.
Én csak annyit kertem volna, hogy indítsanak el, szerintem ez lenne a szülő dolga.
Más be sem jelenti, csak lelép, én meg szerettem volna ezt beszelni, és segitseget kerni, de helyette kaptam ezt.
Nem vagyok egy buta ember szerintem, nem elek kicsapongó életmódot, sem egyéb hasonlo dolog, ami miatt ezeket mondhatná.
Kicsit onallosodni szeretnek, de meggátol benne, és jön azzal is, hogy miert nem jó itt nekem?
Teszem hozza, faluban lakunk, ahol a lehetőség 0, varosba szeretnek koltozni, egy kis nyomorult szobát kivenni első körben, és nem is a luxus kategóriában.
Szerintetek ez normalis? Mit tudnék csinálni? Teljesen tanácstalan vagyok.
24 vagy. Mi tanulsz, hogy ez neked minimum 6-7 év?
Ha nyáron elmész dolgozni, meg is lesz bőven a kaució.
Bár inkább előbb fejezd be végre azt a sulit, kezdj el dolgozni és költözz el. Felesleges valóban nappali mellett annyit dolgoznod, hogy albérletben eltartsd magad. Lesz még alkalmad bőven dolgozni.
Átalakult az állami gondoskodás rendszere az utóbbi jónéhány évben. (Anyukámat ápoltam sokáig, és ki sem láttam a fejemből...)
Amióta elhunyt, azóta valamivel "szabadabb" vagyok, de még maradt feladat az előző generációm nyomán.
Létezik olyan, hogy a kormányhivatalban adnak útmutatást eldöntendő kérdésekben, hogyan tovább.
A nem túl távoli közelmúltban megtudtam, hogy a gyámhivatalban létezik egy - talán sokak által elvetendő - lehetőség, hogy bizonyos esetekben kérek egy "tanácsadót", hogy támogathasson a jövőm ésszerűbb továbbvitelében.
Ez utóbbit nevezik támogatott döntéshozatal elősegítésének. Speciális esetekre, ahol nem működik megfelelően a családi összetartozás a hétköznapokban.
A munkaügyi központ ad ilyen-olyan papírokat, de nem az a funkciója, hogy olyan mértékben támogasson, mint pl. a 2000-es évek közepén, amikor még javában volt mindenféle tréning, álláskeresési technikák, stb.
24 éves vagy. Oké, év közben nem tudsz diákmunkázni, mert vacak az órarended, legyen így, elfogadjuk.
A nyaraid ellenben hat éve szabadok. Mit csináltál az elmúlt hat évben? Ha annyira önállósodni akarnál, elmehettél volna dolgozni nyáron simán, mostanra már meglehetősen önálló lennél anyagilag.
Főleg, hogyha olyan jól tanulsz egyetemen tényleg, arra ösztöndíj is jár.
Messze nem olyanok a lehetőségeid, mint egy kiskamasznak. Ne fogd a szüleidre, ha tehetetlen vagy.
Itt folytatnám a Kérdező tovább segítését általam bejárt kesze-kusza életúttal a hátam mögött.
Na, szóval: az 1990-es évek, és a 2000 utáni legalább első 5 év olyan volt, ahol az ÖNGONDOSKODÁS rendszerét hozták létre. (Kényszervállalkozók, ilyen-olyan nyugdíjpénztárak, stb.)
Ezt sulykolta a média, hogy "oldd meg saját magad az életedet", mert NINCS ÁLLAMI SEGÍTSÉG... stb.
Édesanyám ezeknek a beláthatatlan mértékű változási őrületeknek IS köszönheti javarészt, hogy idő előtt a szó legszorosabb értelmében vett HALÁLOS ÁLDOZAT(!) lett belőle.
Áthidaló lehetőség még esetleg a családsegítő szolgálatok igénybevétele, de nem túl felemelő, ahogy az ügyféllel bánnak elég sok esetben.
Sajnos ridegek, hűvösek a legtöbb esetben. "Hivatalosak", alig van bennük megértés, közvetlenség.
A továbbiakat szerintem privátban írnám meg a Kérdezőnek.
Tudnék mesélni, hogy mennyi mindenen keresztülmentem már az életemben.
Csak ezen az oldalon ezt sosem reklámozom, mert tudom, hogy itt kár bármilyen megoldást is keresni.
Engem örömmel és elégedettséggel tölt el, ha azoknak segíthetek, akik nehéz élethelyzetekben vesztegelnek, kiutat keresnek.
Ennyi.
#24 Van akit 18 évesen szélnek eresztenek, hiszen felnőtt ember. Vagy hamarabb intézetbe kerül, még ha kicsit szélsőséges is a példa.
Hivatalosan 18 éves koráig tart a szülő felelősége, onnantól már a jóindulatán múlik a dolog.
Ha viszont a szülő a gyermekére szorul, aki ki fogja gondozni öreg napjaira? Nem várja el a idősebb generáció a törődést, a gondoskodást a leszármazottjától?
Én is elég furcsa helyzetben vagyok - és voltam is nagyon-nagyon sokáig kényszerből -, ezért gondoltam, hogy támogató válaszok formájában tartanám a kapcsolatot a Kérdezővel. Akár privátban.
Azért is írok, hogy csillapodjanak a heves kedélyek. Mert hát ugye "ahány ház, annyi szokás".
A politika rovatban általában vérre menő viták szoktak lenni arról, hogy mi miért nem működik.
Az interneten miért nincs demokrácia - még mindig?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!