Itt miért tartják nem normálisnak azt, ha a szülő támogatja a saját gyerekét?

Igen, ez lenne a normális, amit leírsz :) Nekem anno Édesanyám azt mondta, hogy amíg tanulok, addig az az első :) Középiskola alatt szinte lehetetlen úgy munkát végezni, hogy az ne menjen a tanulás rovására.

Az egyetem... hát az más tészta, ott azért már többet el lehet várni a fiatal felnőttől. Akkor már a kolesz/ albérlet stb. miatt anyagilag is kissé függetleníteni kell magát az ember fiának/ lányának.

Legfőképpen az irigység vezet oda, hogy "bezzeg neked a segged alá tettek mindent", "nem kellett megdolgoznod semmiért". Itt névtelenül pedig sokkal könnyebb irigységből vagdalózni...

Mert itt a legtöbb tizenévesnek irreális elvárásai vannak a szüleivel szemben, míg cserébe nem adnak semmit. Alám is úgymond alárakták, de én szerettem egyetem mellett dolgozni, ráadásul olyan munkát találtam ami nagyon jó gyakorlat volt a későbbi munkám során. De míg nem dolgoztam, megvoltak az elvárások,amiknek meg kellett felelnem: magamhoz képest jó átlag, a feladataimat lássam el felszólítás nélkül, szüleimmel legyek tisztelettudó.

Úgy veszem észre, hogy a mostani tini korosztálynak csak jogai vannak, kötelességeik nem, legalábbis őszerintük. Bizonyos kereteken belül persze támogassa a szülő a gyerekét, de minimálbérből iphone-t követelni, meg a minden hétvégenkénti buli finanszírozását, szerintem nagyon nem etikus. Aztán meg, ha nem kapják meg, jönnek ide lázadni, hogy mennyire szemetek a szülők. Általában az ilyen nagy igényűeknek szokták azt írni hogy húzzanak dolgozni.

Én egyetértek veled (egyetemista vagyok, mellette dolgozom), sőt, a leendő gyerekemet én is támogatni fogom a későbbiekben.

Jelenleg úgy van, hogy haza kell adnom valamennyi összeget rezsire + február eleje óta nem vihetek magammal ételt vagy ehetek otthoni kaját, ők így spórolnak. Sikerült 1 évet csúsznom, mert sok olyan órám volt, ahol sosem voltam bent a munka miatt és ez kibukott vizsgákkor.

Viszont: vannak olyan csoporttársaim, akik tényleg mindent megkapnak. Havi 150 ezret átutalnak nekik, hogy "ossza be", majd hallgatom őket, ahogy a "szemét" szülőkről beszélnek, mert elfogyott a hónap felénél. Bukdácsolnak végig, saját bevallásuk szerint se csinálnak semmit, mert suliba nem járnak ("unalmasak az órák"). A legtöbbször hiába próbálom nekik elmagyarázni, hogy NINCS pénzem, nem tudok "csak úgy" elmenni velük shoppingolni kétnaponta, se kifizetni hetente többször több ezret egy ebédre, egyszerűen nem értik... Rendszeresen visszatérünk ahhoz, hogy miért nem vállalok olyan diákmunkát, aminek minimum 1500-1600 forintos órabére van? Engem néznek totál idiótának, mikor közlöm, hogy programozásnál/egzotikus nyelvtudásért fizetnek ennyit, de általában akkor se. Tippjük sincs, hogy mi az a munka, mennyi egy pályakezdő fizetése és úgy általánosságban az életről.

Nem azt mondom, hogy menjen mindenki gyárba 16 éves kora után, de ily mértékű sötétséget és elkényeztetettséget se kéne "megengedni". Nyáron nyugodtan el lehet menni valahova, akár pár napra (havi 2-3) egyetem mellett stb. Nem ettől fognak meghalni.

Szülőként (23 éves a fiam aki tanul) nekem is az a természetes, hogy amíg tanul a gyermekem addig támogatom mindenben. Nekem az a dolgom, hogy biztosítsam az otthon, az ételt, italt, az élethez szükséges dolgokat. Neki, hogy tanuljon, eredményeken érjen el, és tanulás után a neki tetsző munkát megtalálja, és dolgozzon. Addig amíg a gyerek ugyanúgy áll a kötelességeihez mint a szülő nincs is gond. Mindenki megkapja amit akar. A gyerek támogatást, a szülő büszkeséget..De sok esetben a gyerek nem tesz semmit de nyújtja a karját, követelődzik.

Ha a gyerek ingyenélő, nem tanuló, nagy senki lenne, aki egész nap netezne, játszana, de arra sem lenne képes, hogy a saját szobáját kitakarítsa, na az ilyen gyereket én sem támogatnám! AZ menjen dolgozni, lépjen ki a nagybetűs életbe, és ne a szüleit nézze fejős tehénnek. Mindennek meg van az ára. Az "alá rakok mindent"-nek is.