Itt miért tartják nem normálisnak azt, ha a szülő támogatja a saját gyerekét?

Többször olvastam itt, hogyha mondjuk egy 16-17 éves szeretne magának valamit, azonnal az a válasz, hogy "menj és dolgozz meg érte". Vagy ha probléma van otthon és segítséget szeretnének, a tanács az, hogy költözz el és tartsd el magad... De egy kamasz, aki jó esetben reggeltől minimum délután 1-ig iskolában van, utána még tanul, készül otthon a másnapra, vagy dolgozatra, hogy dolgozzon még annyit, hogy el is tudja magát tartani, mikor az albérletárak az egekben és érettségi nélkül jó, ha 500-600 forintos órabérben van.

Ha meg esetleg valaki le meri írni, hogy kapott autót, lakást a szüleitől, azonnal az a válasz, hogy semminek nem tudja az értékét, vagy simán közlik, hogy hazudik...

Szerintem nem arra kéne ösztönözni a kamaszokat, hogy lázadjanak, lépjenek le otthonról, mert azzal semmi nem lesz megoldva, hiszen maximum 1-2 hónap után úgyis vissza kell menniük a szüleikhez, főleg, ha 18 alatt vannak. Már akinek fontosak a tanulmányai...

Nekem is úgy voltak a szüleim, hogy amíg nincs diplomám, az én munkám a tanulás és ehhez biztosítottak mindent. Fizették a tanulmányaimat, támogatták a terveimet (külföldi tanulás, másik szak választás, nyelvtanulás) és mondhatni "mindent alám raktak". Itt az oldalon ezt szinte lenézik, és fel vannak háborodva, hogy biztos a gyerek követelte ki...

De szerintem pedig inkább az a normális, hogy a szülők támogatják a gyerekeiket addig, ameddig tudják és nem elküldik 18 évesen a szalag mellé éjszakázni.