Támogatnád a külön élő gyerekedet pénzzel ebben az esetben?
Egyik gyerek albérletben él, állami alkalmazott, kb 250 ezres nettóval.
Van egy pasija, akinek nem állandó a jövedelme, vállalkozó.
Arra panaszkodik, hogy az áremelkedések miatt nem tudnak megélni.
Ennek ellenére a pasi autóval jár dolgozni, dohányzik(nem tölti).
A másik testvér a szülőkkel lakik, betegsége van, nem tud normál munkahelyen dolgozni.
Az albérletben élő testvér arra hivatkozik, hogy ha a beteg testvért támogatják, akkor neki is kijárna az anyagi segítség.
A szülő felajánlotta, hogy az albérletben élő gyerek költözzön haza, de nem akar.
A szülők és a beteg gyerek takarékoskodva élnek, nem szórják a pénzt.
Szóva akkor papírod nincs a fogyatékodról, kezelést nég sosem kaptál?
Az szép. Így lehúzni apádat...
"Utána 80 km-ről jártam be, minden nap...
Az egyetem könnyebb volt, mint a gimnázium, mert ott nap közben haza tudtam menni pisilni..."
Komolyan két egyetemi előadás között 80-80 km-t utaztál, hogy pisilhess egyet otthon? Na jó, ez már aztán tényleg az extrém nonszensz kategória. Ha kamuzol, akkor legalább az ilyen apróságokra figyelj már oda...
Nem, reggel 4-kor wc-ztem, majd egész nap nem ittam semmit.
Volt, hogy este értem haza.
Egyetemen, nem kellett bejárni minden előadásra.
De volt, hogy reggel 8-kor már kellett, így hazajöttem.
Egyetemen csak hétfőtől csütörtökig voltak órák.
Igyekeztem 3 napra felvenni a tárgyakat.
Volt, hogy 3x3 órát aludtam, úgy mentem be vizsgázni.
Két megyeszékhely között ingáztam.
A lakótársam egy gimis osztálytársnőm volt, őt régóta ismertem, ezért mertem vele menni.
1 év után kirakták az albérletből, mert nem tudta fizetni, idegennel nem akartam maradni, egyedül nem tudtam volna fizetni, így onnantól 3 évet bejártam, 1 évet csúsztam az ingázás miatt, nem tudtam minden órára bemenni, mert volt, ami 7kor ért véget.
De, van diagnózisom, de ezt már az első konzultáción ki is állította a pszichiáter.
Ha fél évnél tartósabb ez az állapot, akkor áll fenn.
Először orvosnál csak 20-on évesen voltam.
Betegségtudatom sem volt.
Sajnos gyerekként nem vittek orvoshoz.
De ez már óvodás kortól megvolt.
Szerencsére akkor még csak délig kellett ott maradni, így kibírtam, de sokszor fájt.
Alsó tagozatban még szünetben el tudtam menni, ha nem, volt a mosdóban senki.
Felső tagozatban már akkor sem, ha nem volt senki bent.
Onnantól már az osztálykirándulásokra sem mentem, ami ott alvós.
Ott már realizálódott bennem, hogy ha már most nem megy, dolgozni sosem fogok tudni, mert az 8-16.
Nyáron sosem volt iskola a legmelegebb hónapokat elkerültem.
Mondjuk a szüleid helyében nem nézném el, hogy nem vagy képes melózni legalább 6 órában.
Szorongás meg szoc. fóbia - el kell menni terápiára és szépen nyitni a világra, nem elfogadni, hogy jaj, szoc fóbiám van, akkor én otthon maradok.
Ha anyádék meghalnak, te is utánuk mész, mert éhen dglesz? Mondjuk nekem a bőr leégne a képemről, ha a szüleimmel tartatnám el magamat felnőtt létemre (írom ezt úgy, hogy küzdöttem elég komoly depresszióval).
Ameg nem írta hogy mi baja, arra gondoltam hogy testi fogyatékosságából adódóan munkaképtelen.Vagy rettegett betegsége van.
Azt írta "betegsége van, nem tud normál munkahelyen dolgozni."
Hát itt komoly problémára gondol az ember.
Rák, szklerózis stb.
Nem arra hogy büdös a munka
Arra miért nem válaszolsz, hogy mi lesz veled, ha apád meghal?
Csóri hapsi, ennyi embert el kell tartania, ha vele történik valami, őt ki tartja el?
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!