Mi lenne a reakciód, ha a gyereked ezt vallaná be? A helyemben mit tennétek?
Ne essetek nekem, ne nevezzetek hazugnak, kérlek. Nem mindennapi, amit leírok, de nem tudom, hová fordulhatnék ezzel, kitől kérhetnék tanácsot...
2 éve viszonyom van a legjobb barátnőmnek az apjával. Még gimis voltam, amikor elkezdődött. Én sem értem, mit gondoltam, hogyan hihettem, hogy majd egy közel 50 éves ügyvéd, aki egész életében hülyített minden nőt a felesége mellett, majd miattam fog megváltozni. Ebben a két évben sokszor szétmentünk, utána kibékültünk, oda-vissza ment ez. Toxikusak és károsak vagyunk egymásra.
Szeretnék ennek véget vetni végleg, ő is érzi már rajtam, hogy belefáradtam ebbe... Emiatt zsarol. Nem nyíltan, de elejt olyan megjegyzéseket, hogy azért azt ne felejtsem el, hogy aki segít, az ártani is tud, minden csak hozzáállás kérdése (egyetemi dolgaimmal kapcsolatban segített párszor pl.). Vagy hogy sosem találnék olyan férfit magamnak, mint ő, aki ennyire szeret, mert "hát valljuk be, nem vagyok én annyira különleges, mint gondolom". Vagy legutóbb is összevesztünk, jött a szokásos forgatókönyv, virágcsokrok, ajándékok, könyörgés, hogy bocsássak meg. Mondtam neki, hogy fejezze be, mert mindent elviszek hozzájuk, ha folytatja. Az volt a válasza, hogy nyugodtan, mindenkinek rólam lesz meg a véleménye, mert könnyen átlátható, hogy egy 19 éves lány mit lát egy 50 éves férfiben... Közben meg ez egyáltalán nem igaz, engem sosem érdekelt, milyen családból származik, mekkora vagyona van, azért szeret(t)em, mert róla van szó, nem érdekelt a pénz, vagy az ajándékok.
Egy embernek mondtam el, az unokatestvéremnek. Ő olyan nekem, mint egy pótanyuka, vagy nővér, kiskamaszként is őt kerestem, ha bajban voltam és a szüleim reakciójától tartottam.
Az elején név nélkül meséltem neki róla, majd magától összerakta a képet. Már akkor mondta, hogy zárjam le, ne bonyolódjak bele, mert ennek sehogy sem lesz happy end a vége és ismer engem, a lelkivilágomat, én fogok sérülni csak. Egy ideje már nem mond semmit, mert azt mondja, hogy nekem felesleges beszélni, a dráma és az adrenalin éltet és szerinte ennek akkor lesz vége csak, ha a pasi meghal.
Viszont én már tényleg azt érzem, nem bírom ezt, kb. mintha nem kapnék levegőt rendesen. Az unokatestvérem azt mondja, hogy egyedül nem fogok tudni szabadulni tőle, és még az elején azt mondta, hogy ne mondjam el otthon, már afelé húz, hogy tudjanak róla a szüleim is. De otthon én ez az "anya, apa kicsi lánya" kategória vagyok, aki jól tanul, sportol, sosem került bajba...
Álljak oda, és mondjam meg, hogy két éve folyamatosan hazudok nekik, nap, mint nap?
válasza:Ne félj tőle, üres zsarolások.
A "nálam úgyse találsz jobbat" tipik sablonszöveg. Dehogynem találsz. Épp ettől fél.
"Nem vagy olyan különleges, mint gondolod" - aha, azért teper ennyire érted. Manipuláció, undorító.
A "mindenkinek rólam lesz meg a véleménye, mert könnyen átlátható, hogy egy 19 éves lány mit lát egy 50 éves férfiben" a legjobb.
Ne dőlj be neki.
Ne vedd sértésnek, de a "tinédzser belezúg egy idős, érett pasiba" nem egy ritka dolog - mennyi és mennyi sztori van arról, hogy a kamasz belezúg a tanárjába, és még több fiktív sztori (mert sok tininek izgalmas tabu dolog)
De ritkán történik meg. Miért? Mert normális ember nem kezd 30(!) évvel fiatalabb "kislánnyal" (az ő szemében az)
Szóval igen. Egy 19 éves lány a magabiztosságot, útmutatást, tapasztalatot láthatja egy idős férfiban - attól függetlenül, hogy ez mennyire van meg a pasiban. Persze, akár a pénzt is, de aranyásók mindenhol vannak.
De ha kiderül, hogy egy 50 éves pali fogadta és viszonozta egy lány érzelmeit? Hogy kihasználta az alkalmat? Hát az botrány :D
Ő nyilván a friss pipihusit látta, és önnön "fiatalságát".
Ne félj tőle. Én elmondanám a szülőknek (az írásod alapján amúgy jó a kapcsolatotok) - biztos kiakadnak, de túl fognak lépni rajta, és segíteni fognak.
Jobb, ha tőled tudják, mielőtt az a fszkalap pattogni kezdene. Onnantól semmi fogása nem lesz rajtad.
válasza:"18-as, még jó, hogy a kérdés alatt leírtam összefoglalva, miről van szó..."
. Pont erről beszélek: írhattad volna, hogy "Mi lenne a reakciód, ha a gyereked elmondaná, két éve egy idősebb férfival van kapcsolatban...". De persze ez is manipulatív: ez egy tipikus provokatív kérdés, ami úgy is van megfogalmazva, hogy a kérdezőt a szülői szerepbe kényszeríti, és így a válaszolók érzelmeit hozza elő.
Mert neked mégis ebben a helyzetben mit segít az, ha elmondom, nekem mi lenne a reakcióm? Azzal előrébb lennél? Ha tanácsot várnál, akkor úgy kezdenéd a kérdésedet, hogy "Mit tegyek...".
És nem mondtam, hogy Te írtál ki hasonló kérdést, lehet, hogy csak megihletett.
22-es, itt azért kicsit bonyolultabb a helyzet annál, hogy idősebb férfi van a képben... Akkor nem is érezném magam ennyire rosszul a helyzettől.
Igen, segítettek a válaszolók, már nem úgy látom, hogy ha ez kiderülne, mindenki, még a saját szüleim is elfordulnának tőlem, csak ő lenne, akire számíthatok, vagy aki foglalkozna velem.
Ha nem tetszik a kérdésem, nem muszáj választ írnod, úgy gondolom!
válasza:Igaz, még nincs gyerekem. De ha lenne, és ideállna elém ezzel a szöveggel...
Hú, szerintem kérnék két percet. Kimennék a teraszra, emészteném a dolgot, aztán visszamennék a gyerekhez egy "megoldjuk!" kíséretében.
Én úgy lettem nevelve, hogy nyugodtan mondjak el mindent. A "ne mondd el anyudéknak" és a "nem derülhet ki" dolgokat különösképpen.
Persze, nem garantált hogy nem akadnak ki, ha olyan a dolog, de mindenképp mellettem lesznek és segíteni fognak. Ehhez az kell, hogy tisztában legyenek a szituációval.
Mindenki követ el hülyeségeket. Mindenki. Tini korban pláne - akkor is, ha egy tipik jókislány valaki. Az vesse az első követ, aki nem csinált semmiféle ökörséget életében.
válasza:Én mielőbb elmondanám. Mindent. Utána meg odaálnék a fickó elé:
-Már nem tehetsz semmit haver. Mindent tudnak a szüleim. Vesztettél. Itt és most vége az egésznek.
Addig van hatalma feleted amig halgatsz. Neki az kell hogy titokba maradjon. De nem neked kell ez hanem csak neki. Ha bevalasz miondent akkor már nemn tud mit csinálni. Amig titkolod addig marad ez ami van. Úgyis kiderűl egyszer. Sőt, ha te mondod el a dolgokat akkor már nem tud a saját verzióval előállni. BESZÉLSZ A SZŰLEIDDEL ÉS MEGSZABADULSZ VAGY ÍGY MARAD MINDEN. Döntsed el.
válasza:Már nem gimis vagyok, egyetemre járok. Igen, külön élek a szüleimtől, ők az agglomerációban laknak, én beköltöztem Budapestre.
Tudták, hogy vannak/voltak fiúk az életemben, korábban is randizgattam, ismerkedtem. Ha kérdezték, hogy kitől kaptam virágot, elrendeztem annyival, hogy "egy sráctól", de még annyira nem komoly a dolog, hogy bemutassam itthon. De mivel szeretem a virágokat, korábban volt, hogy magamnak vettem/rendeltem, ha éppen arra vágytam, így ezen sem lepődtek meg otthon.
Az ajándékokról meg annyit, hogy mivel magamnak is szeretek vásárolni, viszonylag szabadkezem volt a dolgaimat illetően, így nem tudták, mi az ajándék, mi saját szerzemény.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!