Mi lenne a reakciód, ha a gyereked ezt vallaná be? A helyemben mit tennétek?
Ne essetek nekem, ne nevezzetek hazugnak, kérlek. Nem mindennapi, amit leírok, de nem tudom, hová fordulhatnék ezzel, kitől kérhetnék tanácsot...
2 éve viszonyom van a legjobb barátnőmnek az apjával. Még gimis voltam, amikor elkezdődött. Én sem értem, mit gondoltam, hogyan hihettem, hogy majd egy közel 50 éves ügyvéd, aki egész életében hülyített minden nőt a felesége mellett, majd miattam fog megváltozni. Ebben a két évben sokszor szétmentünk, utána kibékültünk, oda-vissza ment ez. Toxikusak és károsak vagyunk egymásra.
Szeretnék ennek véget vetni végleg, ő is érzi már rajtam, hogy belefáradtam ebbe... Emiatt zsarol. Nem nyíltan, de elejt olyan megjegyzéseket, hogy azért azt ne felejtsem el, hogy aki segít, az ártani is tud, minden csak hozzáállás kérdése (egyetemi dolgaimmal kapcsolatban segített párszor pl.). Vagy hogy sosem találnék olyan férfit magamnak, mint ő, aki ennyire szeret, mert "hát valljuk be, nem vagyok én annyira különleges, mint gondolom". Vagy legutóbb is összevesztünk, jött a szokásos forgatókönyv, virágcsokrok, ajándékok, könyörgés, hogy bocsássak meg. Mondtam neki, hogy fejezze be, mert mindent elviszek hozzájuk, ha folytatja. Az volt a válasza, hogy nyugodtan, mindenkinek rólam lesz meg a véleménye, mert könnyen átlátható, hogy egy 19 éves lány mit lát egy 50 éves férfiben... Közben meg ez egyáltalán nem igaz, engem sosem érdekelt, milyen családból származik, mekkora vagyona van, azért szeret(t)em, mert róla van szó, nem érdekelt a pénz, vagy az ajándékok.
Egy embernek mondtam el, az unokatestvéremnek. Ő olyan nekem, mint egy pótanyuka, vagy nővér, kiskamaszként is őt kerestem, ha bajban voltam és a szüleim reakciójától tartottam.
Az elején név nélkül meséltem neki róla, majd magától összerakta a képet. Már akkor mondta, hogy zárjam le, ne bonyolódjak bele, mert ennek sehogy sem lesz happy end a vége és ismer engem, a lelkivilágomat, én fogok sérülni csak. Egy ideje már nem mond semmit, mert azt mondja, hogy nekem felesleges beszélni, a dráma és az adrenalin éltet és szerinte ennek akkor lesz vége csak, ha a pasi meghal.
Viszont én már tényleg azt érzem, nem bírom ezt, kb. mintha nem kapnék levegőt rendesen. Az unokatestvérem azt mondja, hogy egyedül nem fogok tudni szabadulni tőle, és még az elején azt mondta, hogy ne mondjam el otthon, már afelé húz, hogy tudjanak róla a szüleim is. De otthon én ez az "anya, apa kicsi lánya" kategória vagyok, aki jól tanul, sportol, sosem került bajba...
Álljak oda, és mondjam meg, hogy két éve folyamatosan hazudok nekik, nap, mint nap?
Ha annyira jó barátnőd lenne, akkor a tudta nélkül nem kezdtél volna ki az apjával, hanem előtte megkérdezted volna hogy nem e zavarná e. Valószínűleg zavarta volna és én ki se kezdtem volna vele ennek tudatában. Egy kamasz se lehet ennyire ösztön lény. Na meg te tudod, hogy milyen a pasi, milyen a helyzeted és ennek tudatában sem szakítasz vele?! Hagyjuk már vagy kamu vagy telibe szrod az egészet.
Milyen volt az apukád? Ennyire rossz volt a kapcsolat vele? Nem törődött veled? Mindig második voltál? Ekkora korkülönbséghez és ilyen másodrendűséghez kell valami gikszer a nevelésben.
A másik meg....szerinted nem veszítene? Az ilyen emberek a munkának élnek. Az lenne a legnagyobb vesztesége. Ja és a lánya. Ha van szíve és szereti akkor az is megviselné. Az ilyenre ha kiderülne nem ideig óráig emlékeznének az emberek. Évekbe kerülhet újra visszaépíteni a karrierjét.. Ne légy ennyire naiv.
Van apukám, kettő is.
Szüleim elváltak, a nevelőapám a sajátjaként szeretett mindig, neki a korábbi házasságában nem született gyereke, anyukámmal sincs közös. Sosem volt éreztetve velem otthon, hogy én neki nem lennék a családja, családtagja, sőt, anyával szemben ő volt az, aki engedékenyebb volt mindig, akit rávehettem bármire, ő volt a "jó zsaru", ha úgy tetszik.
Apukám idősebb, most lett 60 éves. Vele sincs rossz kapcsolatom, de mivel nem ő nevelt fel, nem volt ott mindig, ezért nála érződik is, hogy pl. a pénzzel kompenzál. Nem tud eljönni velem nyaralni, mert sok a munkája, de tessék, ad rá pénzt, elvisznek mamáék és hívjam el egy barátnőmet is, állja a részét. Szóval ő inkább támogatásban van/volt jelen az életemben, nem úgy, hogy eljött a táncfellépésemre, vagy a szalagavatómra. De ettől függetlenül tudom, hogy ha bajban lennék, azonnal ott lenne, segítene.
Nem válaszoltál a kérdésre...
A legjobb barátnőd mit fog szólni, h dugtok az apjával?
Most erre mit lehet mondani?:D
Nyilván kiugrik majd a bőréből örömében, hogy az apja, miután velem volt, majd hazamegy az anyjához...
Bocs, talán túl ridegen fogalmaztam a 17#-ben. Szóval tök jó, hogy jársz egyetemre. Az jutott eszembe, hogy biztos, hogy ő oda tudott szólni, hogy máshogy pontozzanak, van köze ahhoz a tanszékhez? Nem csak hülyített ezzel téged?
Mondjuk, ha most szakítanál vele, és ő meg odaszólna, hogy ezen túl legyenek csúnyák veled, ez így azért elég kevés önállóságot feltételez az egyetem adott tanáráról...
Mivel még fiatal vagy, ha jó a kapcsolatod a szüleiddel, eléjük állhatsz szerintem, mindenki szokott hibázni párkapcsolati dolgokban, pláne fiatalon.
Ha ez számodra könnyebbség. 50f
46# Hát ezt a barátnődet valszeg el fogod veszíteni, ha megtudja.
50f
Ha az én lányom lennél, örülnék, ha elmondanád nekem így utólag is.
Én is voltam fiatal, nekem is "kellett" hazudnom, és megértenélek, hogy miért nem beszéltél erről otthon. Keresnénk együtt megoldást. Ami megtörtént, az már megtörtént.
Biztos, hogy ő szólt, végighallgattam a beszélgetést mellette.
Elég kiterjedt a kapcsolati hálója, úgyhogy ő pont az, akiből bármit kinézek.
Nem azt mondom, hogy sosem szereznék diplomát, ha úgy akarná, mert írásbeli vizsgát javítás után meg lehet nézni, lehet kérni bizottság előtti szóbeli vizsgát stb. De szerintem nem kell mondanom, hogy a felsőoktatásban az életet 1-1 oktató kellőképpen megnehezítheti, ha akarja, akár más kérésére is... Ez nem önállótlanság, inkább "betyárbecsület", vagy hogy is mondjam. Hogy ha az, aki a pozíciómhoz segített, vagy akivel együtt sportolok szabadidőmben, kér valamit, megteszem, és nem azon gondolkodom, hogy ez a lány szóbelin 4-est érdemelt volna, nem kettest.
De nyilván így valamennyire magát is "lebuktatná" ezzel, mert ott nem hivatkozhat arra, hogy egy jó barátnője lánya vagyok, és azért segít... Szóval nem tudom, hogy csak a szája jár-e, vagy tényleg tenne valamit.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!