Mi lenne a reakciód, ha a gyereked ezt vallaná be? A helyemben mit tennétek?
Ne essetek nekem, ne nevezzetek hazugnak, kérlek. Nem mindennapi, amit leírok, de nem tudom, hová fordulhatnék ezzel, kitől kérhetnék tanácsot...
2 éve viszonyom van a legjobb barátnőmnek az apjával. Még gimis voltam, amikor elkezdődött. Én sem értem, mit gondoltam, hogyan hihettem, hogy majd egy közel 50 éves ügyvéd, aki egész életében hülyített minden nőt a felesége mellett, majd miattam fog megváltozni. Ebben a két évben sokszor szétmentünk, utána kibékültünk, oda-vissza ment ez. Toxikusak és károsak vagyunk egymásra.
Szeretnék ennek véget vetni végleg, ő is érzi már rajtam, hogy belefáradtam ebbe... Emiatt zsarol. Nem nyíltan, de elejt olyan megjegyzéseket, hogy azért azt ne felejtsem el, hogy aki segít, az ártani is tud, minden csak hozzáállás kérdése (egyetemi dolgaimmal kapcsolatban segített párszor pl.). Vagy hogy sosem találnék olyan férfit magamnak, mint ő, aki ennyire szeret, mert "hát valljuk be, nem vagyok én annyira különleges, mint gondolom". Vagy legutóbb is összevesztünk, jött a szokásos forgatókönyv, virágcsokrok, ajándékok, könyörgés, hogy bocsássak meg. Mondtam neki, hogy fejezze be, mert mindent elviszek hozzájuk, ha folytatja. Az volt a válasza, hogy nyugodtan, mindenkinek rólam lesz meg a véleménye, mert könnyen átlátható, hogy egy 19 éves lány mit lát egy 50 éves férfiben... Közben meg ez egyáltalán nem igaz, engem sosem érdekelt, milyen családból származik, mekkora vagyona van, azért szeret(t)em, mert róla van szó, nem érdekelt a pénz, vagy az ajándékok.
Egy embernek mondtam el, az unokatestvéremnek. Ő olyan nekem, mint egy pótanyuka, vagy nővér, kiskamaszként is őt kerestem, ha bajban voltam és a szüleim reakciójától tartottam.
Az elején név nélkül meséltem neki róla, majd magától összerakta a képet. Már akkor mondta, hogy zárjam le, ne bonyolódjak bele, mert ennek sehogy sem lesz happy end a vége és ismer engem, a lelkivilágomat, én fogok sérülni csak. Egy ideje már nem mond semmit, mert azt mondja, hogy nekem felesleges beszélni, a dráma és az adrenalin éltet és szerinte ennek akkor lesz vége csak, ha a pasi meghal.
Viszont én már tényleg azt érzem, nem bírom ezt, kb. mintha nem kapnék levegőt rendesen. Az unokatestvérem azt mondja, hogy egyedül nem fogok tudni szabadulni tőle, és még az elején azt mondta, hogy ne mondjam el otthon, már afelé húz, hogy tudjanak róla a szüleim is. De otthon én ez az "anya, apa kicsi lánya" kategória vagyok, aki jól tanul, sportol, sosem került bajba...
Álljak oda, és mondjam meg, hogy két éve folyamatosan hazudok nekik, nap, mint nap?
Köszönöm a válaszokat, nagyon hasznos volt olvasni mindet!
"Egy normális ember ezt látni is fogja..."
Az a baj, hogy ő nem normális. Nincs papírja róla, mert a terápiát humbugnak tartja, de erősen nárcisztikus és van egy jó adag istenkomplexusa is. Mellé nagyon okos is, ez tagadhatatlan. De közben sokszor olyan, mint egy kisgyerek, például mikor először szakítottam még ezeréve, akkor is kérdezte, hogy de azért még barátok maradunk, meg néha majd beszélgetünk? Vagy beszélgettünk az egyetemről, mondta ő is, hogy külföldön hol tanult még, miről csinálta a phd-t és kérdezte, hogy elolvasnám-e a disszertációját, amit 12 éve csinált, mert ő nagyon örülne, ha megmutathatná, elolvasnám és elmondanám, mit gondolok róla... Az, hogy ilyen, a családi hátterének is köszönhető, felmenői és rokonai közül mindenki valamilyen doktor. Perfekcionizmusra volt nevelve, bármit ért el, az természetes volt otthon és sosem kapott érte elismerést, dicséretet. Az anyja sosem volt igazán mellette, anyák napján pl. a mai napig a régi dadájának küld virágot, az anyjával 3-4 havonta szoktak beszélni 2 percet telefonon, karácsonykor, szülinapokkor sem találkoznak már.
A házassága nem jó, ezt nem tőle tudom, hanem barátnőmtől, szüleimtől. Nem mentegetni akarom, de a felesége részéről is voltak viszonyok, megcsalások, szóval a sivár érzelmi világára ez is rátett még egy lapáttal.
válasza: válasza:Kérdező, oké, hogy felismerted, hogy van baja. De diagnosztizálni veszélyes. Ő nem lát rá, jól érzi így magát, persze, hogy nem megy terápiába. Sosem az megy, aki miatt szenvedünk. Hanem az aki szenved.
Oké, hogy így én hazudtolom meg magam, mert küldeni senkit nem lehet, de itt te szenvedsz, megvan a felismerés, tehát a motivaciód, hogy menj. Mert sok gondod lesz még addig, amíg idegenek a neten mondják meg mit csinálj. Nem pedig magadtól a terápiában szerzett eszközeiddel éled az életed.
Akkor kerülne bajba, ha 14 év alatt lennék, de így max. szóbeszéd tárgya lenne, ideig-óráig. Akikkel meg tartós megbízása van, azokat nem izgatná, hogy a szabadidejében hogy múlatja az időt. De van már akkora anyagi biztonsága, befektetési háttere, hogyha maholnap azt mondaná, többet ki sem nyitja az irodája ajtaját, akkor sem érné nagy kár.
A felesége az előző 74 megcsalásnál sem hagyta el, mert tudja, a férje nélkül nem boldogulna. Elvégzett egy főiskolát, még 15 éve, de sosem dolgozott. Inkább félrenéz, ő is ismerkedik, de a kényelmes életét nem akarja feladni.
Ez a gond, hogy neki sokkal kevesebb a veszíteni valója... Mert abban igaza van, hogy ártani is tudna nekem, ha akarna. Például, ha az egyetemi tanulmányaimat nézem, ott ahogy szólt, hogy a beugróm úgy legyen javítva, hogy sikerüljön, azért is szólhat, hogy éppen ne sikerüljön a vizsgám, max. uv héten csak. Mert bárkitől tudnak olyat kérdezni... Szóval félek a "bosszújától" is, vagy hogy mi van, ha igaza van abban, hogy nélküle nem boldogulnék, kikerül alólam a védőháló.
De ott van az is, hogy nem akarok még 25-26 évesen is szeretőstátuszban élni, várni arra, mikor szakít rám időt. Meg tényleg, nem egészséges kapcsolat ez közöttünk, nem csak a korkülönbség miatt.
válasza:Szerintem mond el a szüleidnek!
Ha szeretnek megértenek.
Ő utánna nem tehet semmit.
válasza:Tipikus narcisztikus ez a csávó. Elég nehéz tőlük megszabadulni, mert mindig édesgetnek, mikor távolodsz, de azért csak tedd meg.
A zsarolási utalásait amikor mondja talán próbáld meg azt mondani, hogy szép volt, jó volt a kapcsolatotok, de talán szerinted vége, és tán ő sem tudna őszintén ürülni neked, ha csak a zsarolása miatt maradnál vele?! Mit gondol erről? S amilyen nagyvonalú volt veled és ez tetszett benne, annyira nem tetszik neked, hogy most zsarolással próbál maga mellett tartani és ezt nem tartod túl férfiasnak.
De csak találgatok
50f
válasza: válasza:Igen, kamu:
- direkt úgy fogalmazod a kérdést, hogy rá kelljen kattintani, hogy kiderüljön, miről van szó
- a szokásos "menő ügyvéd" toposz
- már nem tudom, hanyadik kérdés péntek óta nagy korkülönbségről
válasza:Én nem mondanám el. Egyszerűen szakítanék a pasival.
És minden szálat megszakítanék. Telefonszámot cserélnék. Ha a szülők megkérdezik, miért, arra kitalálnék valami hihető kamut, a régi számomat meg - miután jól megkarcoltam, megkalapáltam és használhatatlanná tettem a SIM kártyát, kidobnám a kukába, vagy minden további nélkül lehúznám a WC-n.
Vannak barátnőid, baráti köröd? Ha igen, akkor a felejtés idejére (amíg begyógyulnak a sebek), én hozzájuk menekülnék támaszért. A szülőknek is mindenképp elmondanám. Ezzel megszűnik minden zsarolási felület és lehetőség.
Ha vannak közös barátaitok, lehet, hogy lesz(nek), aki(k) majd Neki ad(nak) igazat. Aki(k) az Ő pártját fogja/ák. Nos, ő(ke)t meg engedd el, és kerüld a társaságukat. Ők igazándiból - tudom, van akik szerint nincs ilyen szó, de a nyelvi rugózást most hagyjuk - sosem voltak a te őszinte, testi-lelki jóbarátaid.
Nem arról van szó, hogy ne érdekelne a szak, amin vagyok, csak vannak húzósabb, szivatósabb vizsgák. Attól még érdekel, és szeretem, de szerintem minden szakon van olyan tárgy, ami nem a hallgatók kedvence.
18-as, még jó, hogy a kérdés alatt leírtam összefoglalva, miről van szó...
Azt, hogy ügyvéd, azért írtam le, hogy látszódjon, nem egy könnyen zavarba hozható férfi, aki már attól megijed, ha egy nő rámosolyog.
Fogalmam sincs, hányadik kérdés ez, ma reggel regisztráltam ide.
Van több baráti társaságom, de a legjobb barátnőm, aki mindig mellettem van, akit a legjobban szeretek, az a lánya. A többiekkel is jól elvagyok, de azok másfajta barátságok. Ettől is félek, hogy ha kiderülne ez, elveszíteném őt, pedig kiskorunk óta barátnők vagyunk.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!