Egy ilyen gyermek kudarcnak és nem életrevalónal számít?

Még a feltevés is felháborító, hogy kudarc lenne!!! Csak szimplán nem felel meg a mai társadalmi elvárásoknak: pénz, párkapcsolat, saját ingatlan.

Viszont nem csak ettől ember az ember. Sőt, ezek változó, múló dolgok. A kudarc messze nem itt kezdődik.

32: nem a pénz, a kapcsolat és a saját ingatlan a lényeg. Ez nem elvárás. De azért a semmittevés nem normális. Így mentálisan is nagyon gyorsan le lehet épülni.

Én éltem albérletben, egyedül, pár nélkül, nem is kerestem halálra magam. De volt normális munkám és nem függtem a szüleimtől. Tök jó időszak volt!

"Mamahotel" Amerikából származó kifejezés, ahol az élhetetlenségnek ez a formája nagy szégyennek számít és gúny tárgya. Az ilyen "gyerektől" bérleti díjat követel a szülő, hacsak nem akarja magát még jobban lejáratni, hiszen a poronty eleve szégyellni való, kudarc sajnos. Korrigálni annyit lehet, hogy elrugdosni dolgozni. Átmenetileg aludhat sátorban a kertben, olcsóbb bérért.

Az életrevalóság, életösztön egyébként nem nevezhető társadalmi elvárásnak. Az állatvilágban sem lehet így megmaradni, ha nem képes gondoskodni magáról az egyed.

Vannak sokan így, de én ezt nem nevezném életnek.

Amit írtak, hogy azért laknak otthon, hogy tudjanak spórolni az megint más.

De az illető huszonévesen, amikor ereje teljében kéne lennie, amikor meg kéne alapoznia az életét, az minden csak nem normális.

Persze ideig óráig lehet így élni, csak aztán egyszer a szülők is megöregednek, majd meghalnak, aztán néz majd az illető furán.

Az apja miért nem tud egy kettő pofont leverni neki?

Lusta semmirevaló disznó! Össze kellene verni egyszer

#34

Milyen albérletben éltél egyedül, gyári melóból?