Egy ilyen gyermek kudarcnak és nem életrevalónal számít?

Miért menjen dolgozni, amikor anyuka asszisztál a lustaságához?

Az én gyerekem nem tespedne otthon, az is fix, vagy elmegy dolgozni, vagy megoldja magának a lakhatását - máshol.

Nekem is van diplomám, nem dolgoztam benne, viszont 23 éves korom óta csinálok mást, de eszem ágában nem volt hátradőlni és elvárni, hogy eltartsanak.

Szerintem még semmi sincs veszve!

Van diplomája, erősítse otthon a nyelvtudását és mehet SSC-be vagy bármiféle ügyfélszolgálatra.

Vagy tanuljon ki egy gyors szakmát és menjen el abba dolgozni, aztán majd alakul minden.

Az, hogy otthon lakik nagyon jó, mert ha majd dolgozik és keres, akkor így tud félre rakni, pénzt gyűjteni és ha akár a majdani munkájából kifolyólag összeismerkedik valakivel és párkapcsolata lesz, akkor a spórolt pénzből mehetnek majd közös albérletbe vagy vehetnek vidéken valamit és léphetnek tovább.

Nem kellene úgy beállítani ezt, mintha a világ vége lenne, még túl fiatal ahhoz.

De kezdjen magával valamit és induljon el tök mind1, hogy merre, csak vágjon bele, aztán majd jönnek az ötletek és a lehetőségek!

Mindenki életre való, hiszen másképp meg sem született volna. :)

És nincs kudarc, hanem csak leckék és megoldásra váró feladatok...

Sose a más életét nézze, hanem csakis azt, hogy önmagához képest hogyan tud fejlődni és hogyan tudja megvalósítani a kitűzött célt.

Mert kell egy cél és akkor lesz hova haladni is!

Velem is hasonló volt ilyen koromban, leszámítva, hogy dolgoztam. De barátaim nem lehettek a szüleim miatt, mert bárhová is jártam, be kellett számolnom hol voltam. Ehhez semmi kedvem nem volt, így inkább nem mentem sehova.

Munkaidőben kellett megoldanom a szexet is, HIV-es is lettem emiatt, de legalább a szüleim boldogok a saját kis burkukban.