Egy enyhe fogyatékossággal élő ember, hány éves korától számít nagykorúnak?

Magyarországon mindenki 18 éves korában válik nagykorúvá, és ezáltal teljesen cselekvőképessé.

Elképzelhető, hogy anyuka gyámság alá vételen gondolkodik, de ez nem megy csak úgy bemondásra.

A párod gyámság alatt van e? Ergó intézheti e egyedül a dolgait, vagy pedig az anyja kell mindenhova, mint gyámja?

Ha nem a gyámja, akkor a párod szabad ember és 18 éves korától nagykorú (amúgyis az lenne) és azt csinál, amit akar. Az anyja gondolkodhat azon persze, hogy gyámság alá veteti, és ezzel a jogi ügyektől elzárja (de attól még nagykorú marad), viszont ehhez nem elég egy kis ADHD, vagy spektrumon lévés. Ahhoz bizonyos szinten önállótlannak, debilnek kell lenni. Normálisnak néz ki a párod, betud fizetni egy csekket, eltud olvasni egy novellát, hogy megértse? Ha igen, akkor nincs mitől tartani a kásőbbiekben sem.

Azért a fogalmakkal legyünk már tisztában. Gyámot kirendelni KISKORÚ mellé lehet, amennyiben nincs törvényes képviselője (vagyis: szülője). 18 éves korától mindenki nagykorú, probléma esetén cselekvőképességet teljesen vagy részlegesen kizáró GONDNOKSÁG alá lehet helyeztetni (nem 2 perces procedúra).

Szóval: kiskorúnak gyám; nagykorúnak gondnok. És nem, nem mindegy.