Kedves fogyatékossággal élő embertársaim, ha van testvéretek, aki "ép", milyen a kapcsolatotok? Hogy viszonyul az állapototokhoz? Segít, ha kell?

Én egy 29 éves nő vagyok. Koraszülöttként jöttem a világra (30. hét, 990 gr), az inkubátoros kezelés miatt levált a retinám mindkét szememen. Műtéttel (2 hónapos koromban végezték el) gyengénlátó szintre tudták "feljavítani". 4 évesen észrevették, hogy a hallásommal sem stimmel valami, általános iskola 1. osztálya óta hallókészüléket hordok.

Van egy nálam 2 évvel idősebb bátyám, ő "ép".

A történet, ami miatt a kérdés felmerült:

Augusztusban volt egy fellépésem egy budapesti, igen nívós szállodában. Megbeszéltük bátyámmal, hogy a műsor után megvár a földszinten. Műsor után le is mentem, de ő nemvotl ott. Írt egy sms-t, hogy kint van az épületből, és hogy hova menjek. Ki is mentem a szállodából, sötét volt már. Nem láttam sehol testvéremet. Aztán egyszer csak hallom, hogy valahonnan (sajnos nagyon rosszul tudom betájolni a hangokat) hallom, hogy szólongat. Aztán meg nevet rajtam, hogy nem hallom, nem látom, hogy hol van. Legalább jött volna oda, ha látja, hogy mi az ábra...

Aztán a fellépés után nála aludtam. Másnap reggel, készülődünk - kikísért a metróhoz - ,mondom neki, hogy "azért nézd meg, hogy nem maradt-e ott valamim, több szem többet lát". Kisujját se mozdította... aztán útban a metró felé tette a megjegyzést, hogy milyen izé vagyok (itt mondott valami szót, amit nem értettem/nem hallottam jól), ha összepakol az ember, megvan minden. (Szintén látás-és hallássérült sorstársakkal járok egyesületi nyaralásra, ott a segítők távozásnál mindig megnézik a szekrényeket, szobákat, nem maradt -e ott valakinek valamije.)

Most hét hétfőre megbeszéltük, hogy elviszek neki egy dolgot a 4-es metró egyik állomására, ott találkozunk, hogy átadom neki. Megbeszéltük, hogy hol. Odamegyek, nem látom. Aztán nagy nehezen meglátom, hogy a szemközti falnál ott áll, a telefonjába bújva...

Vagyis: Tudja, hogy rosszul látok, rosszul hallok, de nem tudja kezelni. Az jön le neki, hogy ha látok, akkor nincs vész. De én nem látok úgy, mint ő, még szemüveggel sem - nincs is szemüvegem, mert nem javítja a látásom - orvos mondta. Meg a hallás... miért nem lehet megérteni, hogy egy hallássérültnek hiába kiabál méterekről?

Amúgy egy könyvtárban dolgozom, ott a főnököm, munkatársaim elfogadták a helyzetet. Főnököm, ha valamit akar mondani, odajön, és érintéssel jelzi, hogy ő az, szeretne valamit mondani. Nem pedig méterekről kiabálva teszi ezt meg.

Amúgy testvérem nézőként is ott volt azon a fellépésen. Régen, mikor kicsik voltunk, nagyon jó kapcsolat volt köztünk... Aztán, ahogy nagyobbak lettünk, észre sem vettem, és minden megváltozott.

Lehet, az is közrejátszhat ebben, hogy én 19 évig kollégista voltam - általános iskolát a gyengénlátók speciális budapesti iskolájában végeztem, aztán úgy hozta a sors, hogy a gimnáziumot, majd az egyetemet is ott fejezzem be. Szinte alig láttuk egymást. Aztán az utolsó egyetemi évemen, úgy alakult neki, hogy tudott önerőből saját lakást venni. Még azelőtt elköltözött otthonról, mielőtt én végeztem volna az egyetemen, és kikerültem volna a "kollégistaság bűvköréből".

Amúgy azért hívtam el bátyámat erre a fellépésre, hogy lássa, hogy hallás-látássérültként sem áll meg az élet, valamint, hogy ez egy jó alkalom lesz arra, hogy feljavítsam a kapcsoltunkat. Mindketten egy szép állomásán vagyunk életünknek: ő megvalósította az álmát, hogy kijusson Ázsiába - augusztus elején jött haza a 8 hónapos útról -, én meg rátaláltam arra a civil kezdeményezésre, amely ezeket a fellépéseket szervezi.

Erre kiderül, hogy bátyám ennyire nem tud viszonyulni az állapotomhoz...

Nem azt várom, hogy az ennivalót is rágja meg helyettem, hanem azt, hogy fogadja,el, hogy egy hallássérült-látássérült embert hiába szólongat méterekről, hiába áll meg tőle méterekre, várva, hogy majd észreveszi...

Amúgy bátyám intelligens, diplomás ember (közgazdász), szóval , nem értem, hogy nem jön rá erre magától.... A főnökömnek sincs sérült a családjában, mégis tudja kezelni.

Tehát a fentebbi kérdés továbbra is fennáll: fogyatékossággal élők, akinek "ép" tesója van: milyen a kapcsolatotok, hogy áll a tesótok az állapototokhoz? Teher számára, vagy szívesen segít, ha kell, tudja, mit lehet, mit nem milyen "korlátok" fakadnak az állapototokból?

További szép estét. :)