Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Összeköltözés a szüleim tudta...

Összeköltözés a szüleim tudta nélkül? Jó ötlet, vagy próbáljam még puhítani őket?

Figyelt kérdés

Budapesten élő egyetemista vagyok, suli mellett diákmunkázom. Annyi könnyebbségem van, hogy az albérletemet a szüleim állják, viszont az egyetem melletti munkámmal nem keresem magam halálra…


Otthon ezt nem értik meg, nagyon más körülmények között élnek. Anyukám óvónő, ő ebédel a munkahelyén, marad annyi kaja mindig, hogy vacsorára is visz haza belőle. Ha délelőttre megy, bent is reggelizik. Apukám meg megeszik mindent, ami éppen van. Szóval anya hétköznap kb. egyáltalán nem főz, hétvégére meg vagy csinál olyat, amit esznek két napig, vagy nagyszüleimnél ebédelnek. Húst, zöldségeket a nagyszüleimtől kapnak (gazdálkodnak még). Oké, hogy a munkahelyén lévő ebédért fizet, de azért a helyi közétkeztetés nem éppen egy árban van a budapesti éttermekével…

Munka mellett semmit nem csinálnak, nincs hobbijuk, nem járnak össze barátokkal, nem szoktak utazni, kirándulni sem. Szóval nagyon nincs mire költeniük. Én meg le vagyok kiabálva, mert “szórom a pénzt”, ha mondjuk elmegyek valahová, vagy megnézek egy filmet/színdarabot, vagy megengedem magamnak azt a luxust, hogy veszek mézet, amit tudok tenni a teámba, ételekhez.

Legutóbb kértem anyától pénzt, mert több mindent kellett fizetnem, mint amúgy és már tisztálkodó szerekre nem maradt. Közölte, hogy adjam el valamimet és vegyek abból magamnak fogkrémet, meg fürödjek a kézmosó szappannal, ő is azzal szokott, az is habzik. Szerintük minden szélhámosság és átverés, meg “minek az”. Pl. a karomon keratosis pilaris van, mondtam, hogy mivel lehet ezt kicsit jobban karban tartani, halványítani. Nem, az úgy hülyeség és pénzkidobás, ők kiskoromban már elvittek bőrgyógyászhoz, aki megmondta, hogy ezzel semmit nem lehet kezdeni.

Nagyon önfejűek és kicsit korlátoltak… A gond, hogy a pénzemből egyre nehezebben jövök ki, a párom segít anyagilag, konkrétan miatta tudok még egyetemre járni, vizsgázni… Felvetette karácsony előtt az összeköltözést, vagyis hogy én költözzek oda hozzá, mert így az én kiadásaim nagyban csökkennének. Én örülnék ennek, így is hetente 4-5 éjszakát nála vagyok. A szüleim viszont hallani sem akarnak erről, mert hogy biztos majd azonnal szülök 1-2 gyereket a nagy kényelemben, nem kell nekem még senkivel összeköltözni és tanuljam meg jobban beosztani a pénzemet, nem kell reggelit csinálni minden reggel, meg kávézni.


Arra gondoltam, hogy mégis odaköltöznék a páromhoz, úgysem jönnek soha hozzám a szüleim, mióta Pesten élek, összvissz kétszer voltak itt. Egyszer, mikor beköltöztem és egyszer, mikor apukám segített összeszerelni egy szekrényt. Félnek a fővárostól, mert itt sok az autó és az ember. A pénzt, amit kapok az albira, félretenném és ha ez kiderül, visszautalnám az egészet, egyben. Az az igazság, hogy vágyom a kényelmesebb életre, ahol nem kell figyelnem folyton az árakat, megvehetem magamnak, amit éppen megkívánok, vagy ha éppen nincs kedvem főzni, rendelhetek nyugodtan valamit, bűntudat nélkül. Maga a környék is jobb lenne, meg a lakhatási körülmények is. Plusz a párommal élnék, akit imádok, nem két lakótárssal.


Szerintetek mi a jó megoldás itt?



2023. jan. 20. 11:02
 81/138 A kérdező kommentje:

Azért fizetik az albérletet, mert anno a nagyszüleimmel volt egy kisebb vitájuk emiatt. Hogy anyu szülei akarták nekem ezt állni, utána a szüleim szemére volt vetve, hogy ennyit sem segítenek, miközben anyukámnak felnőtt korában még a ház hitelét is ők fizették minden hónapban, pedig akkor anya már házas volt, családja volt, mégsem fordult meg a fejükben, hogy magukra hagyják ezzel a teherrel. Akkor mondták a szüleim, hogy jó, keressek albérletet.

Nekem a nagyszüleim voltak régen is a villámhárítók, de a nagyim pl. szívbeteg, magas vérnyomással. Egyre jobban megviselték ezek, mondta mindig, hogy éjszakákat virraszt azok után, amiket mondok és inkább már nem idegesítem. Úgysem tud változtatni a helyzeten, azt meg nem akarom, hogy feleslegesen aggódjon.

2023. jan. 20. 16:02
 82/138 A kérdező kommentje:

Igen, én is megoldom a többit, mint látható. Vagyis gőzerővel azon vagyok. :)

Engem szerencsére van, aki etet. A lányod meg nyögheti a diákhitel törlesztőjét.


“Amúgy az óvodából anyukád hogy tud kaját hordani vacsorára? Az én anyukám is óvónő, és saját kaját szokott vinni. Ha marad kaja, azt az éhes gyerekeknek adják, nem az óvónő és a dajka viszi magával haza.”

Gondolom, náluk több marad, vagy nincs annyi éhes gyerek. Vagy nem egy főre fizeti be az ebédet, így több adagot küldenek. Nem tudom, de amilyen kajákat régen is hazavitt, hát nem csodálom, hogy azt az óvodások nem ették meg…

2023. jan. 20. 16:05
 83/138 anonim ***** válasza:
72%
#80 Hát, valóban, valamit valamiért. Titokban kicsit irigyeltem is azokat, akik megtehették, hogy nemakarásból albérletet fizettetnek a szülőkkel. Nálunk egyszerű volt a képlet: vagy kollégium, vagy nincs egyetem. Cserébe lett egy rakás jó élményem, ismeretségem, amik a szakmában is kifizetődnek, és nem vagyok egy kiállhatatlan, önző dög, amikor együttélésről van szó.
2023. jan. 20. 16:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 84/138 anonim ***** válasza:
90%
#82 Hát, anyukámnak is volt olyan munkahelye, ahol a dajka csak fél macisajtokat adott a gyerekeknek uzsonnára, meg véknyan bánt a lekvárral, és a maradékot hazavitte. Lett belőle szép nagy kirúgás meg városi pletyka.
2023. jan. 20. 16:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 85/138 A kérdező kommentje:

83-as, ez szupi, aztán mégis egy anonim oldalon várod az elismerést, meg abban leled örömödet, hogy másokat rugdoshatsz, beszólhatsz. Tényleg, micsoda tök jó ember lehetsz! :)


Azért nem hiszem, hogy anyukámnak a fél macisajt lenne a becsülete... :D De ez nem tartozik a kérdéshez, hidd el, amióta óvónő, biztos feltűnt volna, hogy sunyiban hozza el minden nap az ételhordós adagokat. Nyilván vagy azt hozza el, ami maradt, miután már minden gyerek evett, vagy pedig fizet +1 adagot. Nem tudom, ebbe így sosem folytam bele.

2023. jan. 20. 16:10
 86/138 anonim ***** válasza:
91%
#85 Ha megnézed a #83-as válasz elejét, az a #80-ast címezte, nem téged. Ráadásul ha figyelmesen elolvasod, ez nem volt rugdosás senki felé, elég komoly komplexusod lehet, ha képes voltál magadra venni és így értelmezni. Kaptál tőlem az előző oldalon normális választ is egyébként, és megjegyzem, a kérdésed és a leírásod eléggé a "házhoz megyek a pofonért" kategória, szóval inkább megköszönhetnéd, hogy rengeteg normális választ kaptál.
2023. jan. 20. 16:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 87/138 anonim ***** válasza:
74%

Nem az a lényeg, hogy ha más nyomorog, neked is kell.


Az a lényeg, hogy anyádék pénze NEM A TIED. Ők dolgoznak érte, ők keresik meg a pénzt. Lehet 60 évesen apád abba hagyja a vállalkozást és csak utazgatnak majd a félretett pénzből. Neked ahhoz már mi közöd? Felnőtt ember vagy, nem egy 14 éves. Tanuld meg értékelni azokat a dolgokat amiket TE teremtesz meg saját magadnak.


És milyen 3 műszakról beszélsz? Nem mentem mindennap dolgozni, mégis megvolt egyetem mellett a havi 100 bevétel és eleget tudtam tanulni ahhoz is, hogy 30 ezer ösztöndíjat kapjak. Nem nyomorgás volt a tanulás és a munka. Korán megtanultam hogy tenni kell azért, hogy jó legyen és hogy semmi nem hullik csak úgy az ölünkbe.


Te csak nem szeretsz tenni semmiért.

2023. jan. 20. 16:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 88/138 A kérdező kommentje:

De, teszek. Szerinted mégis miből élek meg, mikor a szüleim éppen az albérletemet fizetik ki csak?

Viszont én ezt befejeztem itt, mert nem érdekel, ki hány évig nyomorgott, meg kinek mi a meglátása arról, hogy kell-e támogatni a szülőknek a saját gyereküket, vagy kirakhatják, közölve, hogy vagy megy kollégiumba, vagy állhat munkába érettségivel.


A normális válaszokat persze köszönöm, főleg, amik nem voltak sem trágárok, sem személyeskedők! :)

2023. jan. 20. 16:39
 89/138 anonim ***** válasza:
92%
Kérdező, nagyon-nagyon kedves és nagylelkű a párod, nagyon becsüld meg és vigyázz rá, es a legnagyobb jóindulattal mondom, ez az "engem van, aki etet" szintű arrogancia nagyon csúszós lejtő. Erezhető, hogy teljes biztonságban érzed igy a megélhetesedet, hogy a párod mindent ilyen kedvesen, egyetlen kérés nélkül fizet neked. És persze ez nagyon jó, hogy ő van neked és így szeret és megteheti. De az a helyzet, hogy nem biztonságos ebbe beledőlni. Értem, hogy nagyon kedvesek, figyelmesek, az egész család, meg hogy nekik ez nem probléma. De nagyon figyelj, nagyon vigyázz. Sok csúnya történet kezdődik így. Te nem vagy ott családtag még. Nem tudhatod még, mennyi a tolerancia, mikor lesz egy rokonnak elege és kezd sugdosni, hogy te élősködsz a családon. Ami, valljuk be, igaz legalább részben. Azt kívánom neked, hogy maradj örökre ezzel a férfival, de egyelőre nagyon ingatag a helyzeted. Örülj a párodnak, szeresd, becsüld meg őt, de figyelj nagyon. Pl jó lenne lepapírozni, hogy ha odaköltözöl, akkor bármi van, legyen egy hónapod elhagyni a lakást, hogy találhass albérletet. A másik, hogy te most ki vagy éhezve. A kultúrára, a jólétre, amit nem kaptál meg gyerekkorodban. Nagyon nagy a kísértés, hogy mindent elfogadj és habzsold ezeket. De te most bizonyos szempontból teljesen magadra vagy utalva, a szüleidre már nem, a párodra még nem számíthatsz teljes biztonsággal. Legyél ennek mindig tudatában. Tényleg nem azt mondom, hogy ne fogadj el dolgokat. De húzz határt. Most még. Ha majd a család tagjává válsz és vagy már teljes állasban dolgozol, más lesz minden.
2023. jan. 20. 16:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 90/138 anonim ***** válasza:
95%
Igen. Ami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, az általában nem igaz. Kívánom, hogy te legyél a kivetel.
2023. jan. 20. 16:44
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!