Összeköltözés a szüleim tudta nélkül? Jó ötlet, vagy próbáljam még puhítani őket?
Budapesten élő egyetemista vagyok, suli mellett diákmunkázom. Annyi könnyebbségem van, hogy az albérletemet a szüleim állják, viszont az egyetem melletti munkámmal nem keresem magam halálra…
Otthon ezt nem értik meg, nagyon más körülmények között élnek. Anyukám óvónő, ő ebédel a munkahelyén, marad annyi kaja mindig, hogy vacsorára is visz haza belőle. Ha délelőttre megy, bent is reggelizik. Apukám meg megeszik mindent, ami éppen van. Szóval anya hétköznap kb. egyáltalán nem főz, hétvégére meg vagy csinál olyat, amit esznek két napig, vagy nagyszüleimnél ebédelnek. Húst, zöldségeket a nagyszüleimtől kapnak (gazdálkodnak még). Oké, hogy a munkahelyén lévő ebédért fizet, de azért a helyi közétkeztetés nem éppen egy árban van a budapesti éttermekével…
Munka mellett semmit nem csinálnak, nincs hobbijuk, nem járnak össze barátokkal, nem szoktak utazni, kirándulni sem. Szóval nagyon nincs mire költeniük. Én meg le vagyok kiabálva, mert “szórom a pénzt”, ha mondjuk elmegyek valahová, vagy megnézek egy filmet/színdarabot, vagy megengedem magamnak azt a luxust, hogy veszek mézet, amit tudok tenni a teámba, ételekhez.
Legutóbb kértem anyától pénzt, mert több mindent kellett fizetnem, mint amúgy és már tisztálkodó szerekre nem maradt. Közölte, hogy adjam el valamimet és vegyek abból magamnak fogkrémet, meg fürödjek a kézmosó szappannal, ő is azzal szokott, az is habzik. Szerintük minden szélhámosság és átverés, meg “minek az”. Pl. a karomon keratosis pilaris van, mondtam, hogy mivel lehet ezt kicsit jobban karban tartani, halványítani. Nem, az úgy hülyeség és pénzkidobás, ők kiskoromban már elvittek bőrgyógyászhoz, aki megmondta, hogy ezzel semmit nem lehet kezdeni.
Nagyon önfejűek és kicsit korlátoltak… A gond, hogy a pénzemből egyre nehezebben jövök ki, a párom segít anyagilag, konkrétan miatta tudok még egyetemre járni, vizsgázni… Felvetette karácsony előtt az összeköltözést, vagyis hogy én költözzek oda hozzá, mert így az én kiadásaim nagyban csökkennének. Én örülnék ennek, így is hetente 4-5 éjszakát nála vagyok. A szüleim viszont hallani sem akarnak erről, mert hogy biztos majd azonnal szülök 1-2 gyereket a nagy kényelemben, nem kell nekem még senkivel összeköltözni és tanuljam meg jobban beosztani a pénzemet, nem kell reggelit csinálni minden reggel, meg kávézni.
Arra gondoltam, hogy mégis odaköltöznék a páromhoz, úgysem jönnek soha hozzám a szüleim, mióta Pesten élek, összvissz kétszer voltak itt. Egyszer, mikor beköltöztem és egyszer, mikor apukám segített összeszerelni egy szekrényt. Félnek a fővárostól, mert itt sok az autó és az ember. A pénzt, amit kapok az albira, félretenném és ha ez kiderül, visszautalnám az egészet, egyben. Az az igazság, hogy vágyom a kényelmesebb életre, ahol nem kell figyelnem folyton az árakat, megvehetem magamnak, amit éppen megkívánok, vagy ha éppen nincs kedvem főzni, rendelhetek nyugodtan valamit, bűntudat nélkül. Maga a környék is jobb lenne, meg a lakhatási körülmények is. Plusz a párommal élnék, akit imádok, nem két lakótárssal.
Szerintetek mi a jó megoldás itt?
válasza:88
Nem értem mi a probléma azzal, hogy egy szülő azt mondja a gyerekének, hogy vagy mész koliba, amit hajlandóak vagyunk kifizetni, vagy mehetsz dolgozni.
És még mindig le vagy ragadva ott, hogy mi szenvedtünk, mert kolisok voltunk, vagy épp dolgoztunk heti 10 óránál többet. :D
Jaa és az előzőeknek. A kérdező volt kolis, de “nem bírta” a szentem. Hát elvárja, hogy anyu meg apu perkáljanak, mert ők már úgyis megdolgoztak már érte.
Azt a házat, amiben élünk/élnek a szüleim, a nagyimék vették, fizették a hitelét. A kocsit, amit anyukám használ, szintén ők vették. Ennyit arról, hogy a szüleim annyira megdolgoztak volna mindenért. :)
Nem akarok belekényelmesedni az életembe, meg nyilván tudom, hogy nagyon szerencsés vagyok a barátommal. Igyekszem is kompenzálni ezeket a dolgokat, utazásokat, kedves gesztusokat, szóval nem arról van szó, hogy csak elvárok mindent, de semmit nem adok cserébe. Komolyan tervezünk egymással, én 2-3 éven belül babát szeretnék már, szóval nem egy átmeneti tervként gondolok rá, meg a kapcsolatunkra.
válasza:Nem szeretem az ilyen kérdéseket, ahol végül kiderül, hogy a kérdező amúgy már pontosan tudja, mit fog csinálni, csak megerősítést vár. Itt az van, hogy a kérdező oda akar költözni es gyorsan szülni egy gyereket, hogy bebiztosítsa magát, pontosan, ahogy a szülei gondolják. Elvégre ezt tanulta otthon, a szülei is így éltek.
Sok sikert, kérdező, ehhez nem kell kérdést kiírni. Csináld, amit mar amúgy is eldöntöttél.
válasza:Fura, hogy a támadásra mint a harci nyúl ugrasz, de az abszolút normális válaszokat figyelmen kívül hagyod. Pedig rengetegen írtak támogató kommentet meg jó ötleteket. (Pl. 3., 9., 14., 22. és még sorolhatnám), amikben egy deka bántás vagy számonkérés nem volt.
Valóban meg akarod oldani a problémádat vagy csak jöttél panaszkodni? Mert ha valóban meg akarod oldani akkor gondolkodj el a segítő válaszok által felhozott lehetőségeken.
Ha pedig csak panaszkodni jöttél írd azt. De valahogy azt érzem, hogy azt szeretnéd, ha mindenki szidná a szüleidet...
Nem, nem erről van szó. De a kérdésben is azzal kapcsolatban kértem segítséget, hogy hogyan költözzek a barátomhoz. Tartsam titokban, vagy beszéljem meg a szüleimmel. Az pl. egy percig sem volt opció, hogy nem költözünk össze.
Nem azért fogunk babát vállalni, hogy bebiztosítsam magam. Ugye tudod, hogy ma már a válás eléggé bevett dolog? :D
Valamint nem azt írtam, hogy maholnap abbahagyom a fogamzásgátlót és tavaszra már terhes leszek. Nyilván előbb lediplomázom, dolgozni kezdek a szakmámban, összeházasodunk. Majd ha ez mind a három pipa, utána lesz baba.
Szimplán együtt képzeljük el az életünket, ennyi az egész. És nem 40 évesen szeretnék anyuka lenni, mindig is fiatalon szerettem volna kisbabát.
Rengeteg válaszra reagáltam, de 10 oldalnyi válaszra egyenként szerintem nem lehet.
válasza: válasza: válasza:Eloszor arra a fennhangos kijelentesedre reagalnek ahol azt irtad, hogy mas is igy cselekedne ha lett volna lehetosege a jobbra.
Nem, ez nem igy van szerencsere. En is valami hasonlo szituba voltam anno, koliba laktam de mikor mar tobb ejszakat voltam a paromnal mint ott, bejelentettem hogy koltoznek. A koliba a 3x etkezes 40 volt, (szulok fizettek) a havi "szuksegleteimre" 20at utaltak , ha gyogyszer kellett ok fizettek. A paromat megkerdeztem szuksege van-e arra a 40re mint "rezsi-alberlet" o ezt nem kerte. Na en azzal a lendulettel mondtam otthon, hogy akkor a 20 at koszonom ha tovabbra is kuldik, a 40re mar nincs szukseg. Pedig ha azt mondtam volna 100 kell, 100 at kuldenek... eszembe nem volt vissza elni azzal, hogy nekik van csak azert mert "megszultel es az a dolgod hogy fizess". Mikor fix munkat talaltam a suli mellett, akkor mar abszolut nem is kertem toluk. Igen kvazi engem is a parom tartott el, de tudod igazabol a mai napig , tekintve hogy kb 4x tobbet keres nalam. En igy alltam a dolgokhoz es ezert nem tudok egyet erteni azzal, hogy az alberlet penzt te elsunnyogva rakosgatnad felre. Biztatlak, hogy koltozz ez egyertelmu, jobb lesz ketten mint a lakotarsakkal, de igenis ne verd at anyadekat. Ha igy is tamogatnak orulj ha nem akkor se veszitesz semmit hiszen a parod tamogatna azt irtad.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!