Összeköltözés a szüleim tudta nélkül? Jó ötlet, vagy próbáljam még puhítani őket?
Budapesten élő egyetemista vagyok, suli mellett diákmunkázom. Annyi könnyebbségem van, hogy az albérletemet a szüleim állják, viszont az egyetem melletti munkámmal nem keresem magam halálra…
Otthon ezt nem értik meg, nagyon más körülmények között élnek. Anyukám óvónő, ő ebédel a munkahelyén, marad annyi kaja mindig, hogy vacsorára is visz haza belőle. Ha délelőttre megy, bent is reggelizik. Apukám meg megeszik mindent, ami éppen van. Szóval anya hétköznap kb. egyáltalán nem főz, hétvégére meg vagy csinál olyat, amit esznek két napig, vagy nagyszüleimnél ebédelnek. Húst, zöldségeket a nagyszüleimtől kapnak (gazdálkodnak még). Oké, hogy a munkahelyén lévő ebédért fizet, de azért a helyi közétkeztetés nem éppen egy árban van a budapesti éttermekével…
Munka mellett semmit nem csinálnak, nincs hobbijuk, nem járnak össze barátokkal, nem szoktak utazni, kirándulni sem. Szóval nagyon nincs mire költeniük. Én meg le vagyok kiabálva, mert “szórom a pénzt”, ha mondjuk elmegyek valahová, vagy megnézek egy filmet/színdarabot, vagy megengedem magamnak azt a luxust, hogy veszek mézet, amit tudok tenni a teámba, ételekhez.
Legutóbb kértem anyától pénzt, mert több mindent kellett fizetnem, mint amúgy és már tisztálkodó szerekre nem maradt. Közölte, hogy adjam el valamimet és vegyek abból magamnak fogkrémet, meg fürödjek a kézmosó szappannal, ő is azzal szokott, az is habzik. Szerintük minden szélhámosság és átverés, meg “minek az”. Pl. a karomon keratosis pilaris van, mondtam, hogy mivel lehet ezt kicsit jobban karban tartani, halványítani. Nem, az úgy hülyeség és pénzkidobás, ők kiskoromban már elvittek bőrgyógyászhoz, aki megmondta, hogy ezzel semmit nem lehet kezdeni.
Nagyon önfejűek és kicsit korlátoltak… A gond, hogy a pénzemből egyre nehezebben jövök ki, a párom segít anyagilag, konkrétan miatta tudok még egyetemre járni, vizsgázni… Felvetette karácsony előtt az összeköltözést, vagyis hogy én költözzek oda hozzá, mert így az én kiadásaim nagyban csökkennének. Én örülnék ennek, így is hetente 4-5 éjszakát nála vagyok. A szüleim viszont hallani sem akarnak erről, mert hogy biztos majd azonnal szülök 1-2 gyereket a nagy kényelemben, nem kell nekem még senkivel összeköltözni és tanuljam meg jobban beosztani a pénzemet, nem kell reggelit csinálni minden reggel, meg kávézni.
Arra gondoltam, hogy mégis odaköltöznék a páromhoz, úgysem jönnek soha hozzám a szüleim, mióta Pesten élek, összvissz kétszer voltak itt. Egyszer, mikor beköltöztem és egyszer, mikor apukám segített összeszerelni egy szekrényt. Félnek a fővárostól, mert itt sok az autó és az ember. A pénzt, amit kapok az albira, félretenném és ha ez kiderül, visszautalnám az egészet, egyben. Az az igazság, hogy vágyom a kényelmesebb életre, ahol nem kell figyelnem folyton az árakat, megvehetem magamnak, amit éppen megkívánok, vagy ha éppen nincs kedvem főzni, rendelhetek nyugodtan valamit, bűntudat nélkül. Maga a környék is jobb lenne, meg a lakhatási körülmények is. Plusz a párommal élnék, akit imádok, nem két lakótárssal.
Szerintetek mi a jó megoldás itt?
Örülök, hogy te 20-21 évesen már voltál annyira önálló, hogy fenntartottál magadnak egy albérletet, mellette kerestél annyit, hogy megélj belőle/félre is tegyél és egyetemre is jártál. :)
Tudom tudom, orvosit végeztél egyszerre a mérnöki karral párhuzamosan, közben ingyen korrepetáltál iskolásokat és még három munkahelyed is volt.
Az az igazság, hogy felnőtt vagy, azt csinálsz amit akarsz. Nem úgy tűnik, hogy a szüleidre lehetne józan ésszel hatni. Szóval ha bízol a párodban, hogy nem fog fél év múlva utcára tenni, akkor szedd a cuccod és költözz. A főbérlőnek azért ne az utolsó másodpercben szólj. A szüleidnek is mond meg, hogy elköltöztél, nagyon hálás vagy az eddigi segítségükért, és ha a továbbiakban nem akarnak támogatni, csak mert nem ott laksz ahol ők akarják, akkor ne küldjenek több pénzt, mert az albit felmondtad.
Azt hidd el nem jó, ha gyűjtögeted a pénzt, mert nagy lesz a csábítás, hogy jajj csak egy pár ezret néha néha lecsippenteni, és hipp-hopp el is fogyott.
Jajj miért érzem úgy, hogy ez megint egy egyetemista csaj plusz apja korabeli gazdag faszi kérdés lesz?
Költözz a faszidhoz, ha akarsz, de akkor mond meg a szüleidnek egyenesen. Ha nem mondod meg hanem elteszed a pénzüket, amit ők albérletre küldenek és tudod, hogy ha tudnák az igazat akkor nem küldenék, akkor egész egyszerűen meglopod őket. Próbálhatod ezt szépíteni de ez az igazság. Felnőttél, épp ideje elkezdened határokat húzni a szüleiddel, de ne legyél tisztességtelen.
Egyetértek 3-assal. Költözz a párodhoz, de jelentsd be a szüleidnek is. Ha elfogadod tőlük az albérlet árát, miközben ingyen laksz a párodnál, azért az nem korrekt. Ha szüleid kárognak az összeköltözés miatt, nyugodtan mondd meg nekik, hogy ha jobban támogattak volna, akkor nem lenne ilyen erős a kényszer, hogy odaköltözz hozzá. Ha viszont nem akarnak/tudnak ennél többet adni, akkor vegyék tudomásul, hogy te így oldod meg a költségcsökkentést.
Ha puskaporos lesz szüleidnél a légkör, legföljebb egy darabig ne járj haza.
A szüleid nekem se úgy tűnnek, hogy bármilyen észérvre hatnának, ráadásul olyan hozzáállással, hog ynem kell minden reggel reggelit csinálni...hát...Eléggé úgy tűnik, hogy csak egy pénznyelőt látnak benned.
A barátod nagyon nagylelkű, és ilyen háttérrel neked biztos rendkívül csalogató beülni egy sokkal jobba, meg megnyitni a pénzcsapot, de azért gondold át jól: a szüleid nem akarják, hogy összeköltözz vele, így a hátuk mögött, a lakbért továbbra is elrakva olyan húzás, hogy ott lehet, elvágnál minden szálat, ha kiderül. Azért ezt csak nem kellene, ki tudja, mikor szorulnál rájuk! Minek akarod felvenni a pénzt, ha utána csak gyűjtöd? Tisztább lenne felnőtt módjára közölni, hogy köszönöd az eddigieket, megoldod innentől máshogy az életedet. Legyen szerencséd, de gondold meg kétszer is, hogy mennyire szolgáltatod ki magadat a párodnak!
"Hát, az az igazság, hogy úgy a pénzügyeink is közösek lennének a párommal és nem kéne ahhoz a pénzhez nyúlnom, amit a szüleim küldenek az albérletre. Így is mondja mindig, hogy használjam bármelyik kártyáját, legyen nálam az egyik legalább" - te meg mindehhez mit is teszel hozzá a ... kívül? Ez nekem túl szép, hogy igaz legyen, de legyen szerencséd!
Annyiban vagyok eltartott, hogy az albérletemet kifizetik. Ennyi, sajnos ma végzettség nélkül nem dobálják a fiatalok után az 500 nettós állásokat, nem tudnék lakhatásra költeni a fizetésemből még pluszba.
Nem apám korabeli a párom, 26 éves. De máshonnan indult az életben, jóval nagyobb az anyagi szabadsága is.
Az az igazság, hogy vagy a páromtól függök, vagy nyomorgok. Ő ezeket sosem hányta szememre, anyám viszont hetente közli, hogy ha több kell, akkor el lesz zárva a "pénzcsap", meg lehet menni egyetemi órák helyett 12 órázni is valahová és megoldani az egyetemet levelezőn. Régen is úgy nőttem fel, hogy azt hallgattam, nekem otthon nincs jogom, az az ő háza, azt csinál benne, amit akar (ha éppen megkértem, hogy ne jöjjön már be a szobámba, mert tanulnék pl.).
Az, hogy közösen a pénzügyeink, úgy, hogy együtt élünk, szerintem valamennyire alap, nem "túl szép". De a barátom olyan típus, hogy az utolsót is nekem adná, ha arról van szó. Önzetlen és jólelkű nagyon, de az egész családja ilyen. Konkrétan többet vagyok náluk, mint a saját szüleimnél.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!