Összeköltözés a szüleim tudta nélkül? Jó ötlet, vagy próbáljam még puhítani őket?
Budapesten élő egyetemista vagyok, suli mellett diákmunkázom. Annyi könnyebbségem van, hogy az albérletemet a szüleim állják, viszont az egyetem melletti munkámmal nem keresem magam halálra…
Otthon ezt nem értik meg, nagyon más körülmények között élnek. Anyukám óvónő, ő ebédel a munkahelyén, marad annyi kaja mindig, hogy vacsorára is visz haza belőle. Ha délelőttre megy, bent is reggelizik. Apukám meg megeszik mindent, ami éppen van. Szóval anya hétköznap kb. egyáltalán nem főz, hétvégére meg vagy csinál olyat, amit esznek két napig, vagy nagyszüleimnél ebédelnek. Húst, zöldségeket a nagyszüleimtől kapnak (gazdálkodnak még). Oké, hogy a munkahelyén lévő ebédért fizet, de azért a helyi közétkeztetés nem éppen egy árban van a budapesti éttermekével…
Munka mellett semmit nem csinálnak, nincs hobbijuk, nem járnak össze barátokkal, nem szoktak utazni, kirándulni sem. Szóval nagyon nincs mire költeniük. Én meg le vagyok kiabálva, mert “szórom a pénzt”, ha mondjuk elmegyek valahová, vagy megnézek egy filmet/színdarabot, vagy megengedem magamnak azt a luxust, hogy veszek mézet, amit tudok tenni a teámba, ételekhez.
Legutóbb kértem anyától pénzt, mert több mindent kellett fizetnem, mint amúgy és már tisztálkodó szerekre nem maradt. Közölte, hogy adjam el valamimet és vegyek abból magamnak fogkrémet, meg fürödjek a kézmosó szappannal, ő is azzal szokott, az is habzik. Szerintük minden szélhámosság és átverés, meg “minek az”. Pl. a karomon keratosis pilaris van, mondtam, hogy mivel lehet ezt kicsit jobban karban tartani, halványítani. Nem, az úgy hülyeség és pénzkidobás, ők kiskoromban már elvittek bőrgyógyászhoz, aki megmondta, hogy ezzel semmit nem lehet kezdeni.
Nagyon önfejűek és kicsit korlátoltak… A gond, hogy a pénzemből egyre nehezebben jövök ki, a párom segít anyagilag, konkrétan miatta tudok még egyetemre járni, vizsgázni… Felvetette karácsony előtt az összeköltözést, vagyis hogy én költözzek oda hozzá, mert így az én kiadásaim nagyban csökkennének. Én örülnék ennek, így is hetente 4-5 éjszakát nála vagyok. A szüleim viszont hallani sem akarnak erről, mert hogy biztos majd azonnal szülök 1-2 gyereket a nagy kényelemben, nem kell nekem még senkivel összeköltözni és tanuljam meg jobban beosztani a pénzemet, nem kell reggelit csinálni minden reggel, meg kávézni.
Arra gondoltam, hogy mégis odaköltöznék a páromhoz, úgysem jönnek soha hozzám a szüleim, mióta Pesten élek, összvissz kétszer voltak itt. Egyszer, mikor beköltöztem és egyszer, mikor apukám segített összeszerelni egy szekrényt. Félnek a fővárostól, mert itt sok az autó és az ember. A pénzt, amit kapok az albira, félretenném és ha ez kiderül, visszautalnám az egészet, egyben. Az az igazság, hogy vágyom a kényelmesebb életre, ahol nem kell figyelnem folyton az árakat, megvehetem magamnak, amit éppen megkívánok, vagy ha éppen nincs kedvem főzni, rendelhetek nyugodtan valamit, bűntudat nélkül. Maga a környék is jobb lenne, meg a lakhatási körülmények is. Plusz a párommal élnék, akit imádok, nem két lakótárssal.
Szerintetek mi a jó megoldás itt?
"Nem toronyórát várok lánccal a szüleimtől, nem is érzem irreális dolognak, hogy havonta, kéthavonta elmegyek egy moziba barátnőkkel, vagy szezononként 1-2 előadást megnézek. Lehet jönni azzal, hogy ez luxus, de valljuk be, nem az."
Ne haragudj, de ha annyira képtelen vagy beosztani a pénzedet (amiből NEM KELL albérletre, létfenntartásra költened!), hogy egy nyamvadt tusfürdőre nem telik, akkor de, a tizenezres színházjegy rohadtul luxus.
Főleg, hogy a diákmunkás pénzből kereken nulla forintot vonnak le bármire, nem kell megszakadnod heti 40 órában a normális fizuhoz...
Viszont azt te nem érted meg, hogy nem mondanak le semmiről miattam.
Anyám akkor is ugyanúgy az óvodából hordta a vacsorára a kaját, amikor még általános iskolás, gimis voltam. Akkor sem jártak sehová nagyon, maximum ha már nagyon muszáj volt, mert többedik alkalommal hívták őket és én szóltam, hogy ugyan, jöjjenek már el velem, mert ciki, hogy sosem jönnek sehová, minden meghívást lemondanak. Nincs igényük ilyesmikre, vagy bármi hobbira. Ez van.
#68: volt ilyen rokonom. Szerencsére gyereke nem lett. De haláláig mindenen csak spórolt. Állandóan hideg volt nála, mert spórolt a fűtésen is. Volt olyan étele, amit penészedésig őrizgetett (és azután is megette), mert spórolt: mindig csak egy kicsit evett belőle.
Élete végére tízmilliós bankszámlája lett, amivel elmehetett a fenébe, egész életében még egy jót enni sem mert, nem, hogy egy kicsit ténylegesen "élni".
Kérdező, én felkeresném a sulis mentálhigiénés tanácsadót, ameddig a barátod azt nem mondja, hogy ha kell, havi 1-2 alkalommal tud támogatni a pszichológusban is.
Addig itt van pár videó, ami lehet, segíteni fog.
https://www.youtube.com/watch?v=zF5giak42DA
https://www.youtube.com/watch?v=XQ0qoZ5JVug
https://www.youtube.com/watch?v=79LQWhNcz5Y&t=529s
https://www.youtube.com/watch?v=6AM3yt6mh0g (szerintem az utolsó levélíróhoz hasonló helyzeted lehet otthon.)
https://www.youtube.com/watch?v=KOUbklArrfI
https://www.youtube.com/watch?v=tt_2mbElyoo
https://www.youtube.com/watch?v=drr3NEQaFR0
https://www.youtube.com/watch?v=cyGcnVT9lms (ez átírható szülő-gyerek kapcsolatra is, sajnos)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!