Összeköltözés a szüleim tudta nélkül? Jó ötlet, vagy próbáljam még puhítani őket?
Budapesten élő egyetemista vagyok, suli mellett diákmunkázom. Annyi könnyebbségem van, hogy az albérletemet a szüleim állják, viszont az egyetem melletti munkámmal nem keresem magam halálra…
Otthon ezt nem értik meg, nagyon más körülmények között élnek. Anyukám óvónő, ő ebédel a munkahelyén, marad annyi kaja mindig, hogy vacsorára is visz haza belőle. Ha délelőttre megy, bent is reggelizik. Apukám meg megeszik mindent, ami éppen van. Szóval anya hétköznap kb. egyáltalán nem főz, hétvégére meg vagy csinál olyat, amit esznek két napig, vagy nagyszüleimnél ebédelnek. Húst, zöldségeket a nagyszüleimtől kapnak (gazdálkodnak még). Oké, hogy a munkahelyén lévő ebédért fizet, de azért a helyi közétkeztetés nem éppen egy árban van a budapesti éttermekével…
Munka mellett semmit nem csinálnak, nincs hobbijuk, nem járnak össze barátokkal, nem szoktak utazni, kirándulni sem. Szóval nagyon nincs mire költeniük. Én meg le vagyok kiabálva, mert “szórom a pénzt”, ha mondjuk elmegyek valahová, vagy megnézek egy filmet/színdarabot, vagy megengedem magamnak azt a luxust, hogy veszek mézet, amit tudok tenni a teámba, ételekhez.
Legutóbb kértem anyától pénzt, mert több mindent kellett fizetnem, mint amúgy és már tisztálkodó szerekre nem maradt. Közölte, hogy adjam el valamimet és vegyek abból magamnak fogkrémet, meg fürödjek a kézmosó szappannal, ő is azzal szokott, az is habzik. Szerintük minden szélhámosság és átverés, meg “minek az”. Pl. a karomon keratosis pilaris van, mondtam, hogy mivel lehet ezt kicsit jobban karban tartani, halványítani. Nem, az úgy hülyeség és pénzkidobás, ők kiskoromban már elvittek bőrgyógyászhoz, aki megmondta, hogy ezzel semmit nem lehet kezdeni.
Nagyon önfejűek és kicsit korlátoltak… A gond, hogy a pénzemből egyre nehezebben jövök ki, a párom segít anyagilag, konkrétan miatta tudok még egyetemre járni, vizsgázni… Felvetette karácsony előtt az összeköltözést, vagyis hogy én költözzek oda hozzá, mert így az én kiadásaim nagyban csökkennének. Én örülnék ennek, így is hetente 4-5 éjszakát nála vagyok. A szüleim viszont hallani sem akarnak erről, mert hogy biztos majd azonnal szülök 1-2 gyereket a nagy kényelemben, nem kell nekem még senkivel összeköltözni és tanuljam meg jobban beosztani a pénzemet, nem kell reggelit csinálni minden reggel, meg kávézni.
Arra gondoltam, hogy mégis odaköltöznék a páromhoz, úgysem jönnek soha hozzám a szüleim, mióta Pesten élek, összvissz kétszer voltak itt. Egyszer, mikor beköltöztem és egyszer, mikor apukám segített összeszerelni egy szekrényt. Félnek a fővárostól, mert itt sok az autó és az ember. A pénzt, amit kapok az albira, félretenném és ha ez kiderül, visszautalnám az egészet, egyben. Az az igazság, hogy vágyom a kényelmesebb életre, ahol nem kell figyelnem folyton az árakat, megvehetem magamnak, amit éppen megkívánok, vagy ha éppen nincs kedvem főzni, rendelhetek nyugodtan valamit, bűntudat nélkül. Maga a környék is jobb lenne, meg a lakhatási körülmények is. Plusz a párommal élnék, akit imádok, nem két lakótárssal.
Szerintetek mi a jó megoldás itt?
Hat, ha az a kérdés, hogy a pasidhoz költözz e, akkor az a válasz, hogy ne.
Nekem a stílusod nagyon visszataszító, es úgy gondolom, hogy 20-21 evesen nem kell papás-mamást jàtszani. Neked a koliban, kortársakkal, szabadon bontogatni a szárnyaidat kéne.
Én jómódú családból származom, tudtak volna albit fizetni. De nem tették ezt a szüleim, hanem koliba mentem, azért mert ők már akkor tudták amit már én is tudok: életem legjobb 5 éve volt. Rengeteg emlék, baràtok, élmények, csak játszottuk az életet. Én nem dolgoztam, mindig úgy tanultam, hogy korrekt kis ösztöndíjam volt, abból éltem. Nem nyomorogtunk, ez ilyen echte hülyep€cs@ attitűd, hogy fujkoli, ott mindenki csak nyomorog. Ez nem így van, ez a fiatal felnőtt életszakasz természetes velejàrója, és naaaagyon szép és tanulságos szakasz. Amikor az utolsó dekken osztoztok 3-an, együtt főztök 10 emberre 500 ft-ból és társai. Papás-mamást játszani még bőven ráérsz. Gyereket szülni meg plàne. Ezzel a beképzelt kisasszonyka hozzáàllással csak magaddal b@szol ki, mert elveszel magadtól egy fontos és nagyon emlékezetes életszakaszt. Minden bizonnyal a szüleid is pont emiatt tiltanak tőle, és teljesen igazuk van. Hiszen tényleg le akarsz pujázni és annyi. Azért az élet ennèl többről szól szerencsére a zöme egyetemistának. De te tudod…
Már beszéltem a tulajjal is, hétvégén áthozzuk az albiban lévő maradék holmimat, eladom a nagyobb bútorokat (ágy, éjjeli szekrények, íróasztal, székek).
Az utolsó, hosszabb válaszra annyit tudok mondani, hogy mindenki más.
Ismerem magam, nekem egyáltalán nem lenne jó élmény a kollégium, azt sem szerettem, ha a lakótársaimmal egyszerre voltunk otthon (pedig nem mini a lakás, saját szobám volt). Nekem kell a privát szféra, a csend. Vagy az, hogy éppen hetente akár minden nap tudjunk összebújni a barátommal, reggel és este is. Megőrülnék, ha a szobában, ahol élek, alszom, rajtam kívül még 2-3 másik, számomra idegen ember élne, lakna. Mindenki másra vágyik, más igényekkel. Neked az volt a szép élmény, nekem pedig az, hogy a párommal ébredhetek, nem kell idegeneket kerülgetnünk, megvan a saját kis környezetünk, építhetjük az életünket, jövőnket együtt. Nem vagyok az a nagy bulizós, mindig társaságban lévő lány. Zavar egy idő után a sok ember, a hangzavar. Fogadjuk már el, hogy nem mindenki ugyanolyan és nem minden egyetemista van oda az olcsósörért, meg a kolibulikért.
De arra rászorulsz, hogy eltedd anyádék pénzét?
Egyébként poén, hogy leszólod őket, mert a nagyszüleid tettek lakást a fenekük alá, meg nem kellett semmiért megdolgozniuk, miközben te most ugyanezt fogadod el valakitől.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!