Mit tennétek a helyemben?

De például a társaskapcsolataimról se tudok velük beszélni, tudjátok biztos, milyen amikor szeretnél valakinek mondani valamit és látod rajta, hogy teljesen máshol van és azon gondolkodik hogy üsse el a témát valami értelmetlen okoskodással, és látod a szemébe hogy már azon gondolkodik, hogy neki milyen nyavajái vannak és mikor megy már el ez a zavaró személy. Például anyám, most pár hónapja jöttem rá, hogy kb még sose néztünk egymás szemébe. Kb egy éve történt meg először hogy valamit egyeztettünk és akkor elmondta ő hogy gondolja, és akkor 10-15 mpig tartottuk a szemkontaktust. De ez igaz a másik szülőmre is, nem tud a szemembenézni. Amugy van szándék ezért írtam. Valahogy rá kell jönnöm hogy kéne normálisan szocializálódni... :D

Amúgy ez a barátságfogalom 3rdekes, mert voltak, de elmentem egy társasági életet élő közösségbe, ahol viszonlagosak a barátságok és a gyerekkoriakkal meg megszünt a kapcsolattartás, persze voltak jó haverságok, meg pajtások, aztán továbbtanulás az megint kicsit izolált, aztán ott nem maradtam meg, így a barátság is megszakatt. Meg úgyérzem kicsit ahogy változtam, az értékrend is változott, munka ott meg hát munkabarátság...egy kicsit még a facebook úgy érzem átvette a helyét bizonyos kapcsolataimban a személyes kapcsolattartást, de pl a telefonálásról is leszoktam emiatt, aztán covid ilyenek, fel kéne támadni xd

27-es leszakadok anyám melléről.. :D

Sza az, hogy tudja, hogy nem mindíg kellene harsonázni, hogy a család milyen fontos, vagy hogy te milyen jó vagy ebben meg abban, aztán kiderül, hogy nem is komolyan mondta-vagyis máshogy cselekszik mint ahogy mondja, de ez rám is érvényes, de ha jelentőségteljesebb dolgokról van szó, attól függ mi számít annak, mondjuk hogy mit tesz azért, hogy jó kapcsolatunk legyen, utána meg azt mondja hogy hülyeség, na érted, azért írtam, mert nem értem miért vagyunk ennyire ilyenek, hogy bort iszik vizet prédikál, mert még is nem arról van szó hogy jó akkor ma inkább olvasok nem a karalábét főzöm meg egyél kenyeret..hanem pl hogyan veszek részt a másik életében, mint társ vagy aláfölérendeltségi viszonyban... na ez már bonyolult, amióta nem csinálok semmit túl sok időm van agyalni, meg lustálkodni

Ja nem, sza annyira nincs idejük hogy egy minden tekintetben használható példát mutassanak, ráadásul elváltak, apám nem mutatta meg hogy viselkedjek anyámmal, anyám meg apám hibáztatja mert szétment a család, sajna lassan ülepszik le.

58-as igen, nem.. Kell az önállóság, de az összetartozás érzése is. Nagyszüleimnek is kijutott a hányadtatás, ők is érzelmileg kapaszkodtak beléjük. Szóval marad, hogy jógyerek maradok és a saját dolgaimat a magam módján kiépítem..