Mit gondoltok erről a családi légkörről, szülői kapcsolatokról? Mérgező? Mit tennétek a helyemben?

*adott egy szellemileg sérült (képes egyedül élni, dolgozni stb) nagybácsi, aki teljesen kiszámíthatatlan és agresszív volt, beszólogatott pl ha ilyen anyám lenne mint neked akkor agyonverném/fel kéne rúgni azt a büdös kutyát, képes volt azért mocsokmód beszélni,mert nem bírtam megenni az összes kiszedett kaját. Most beteg, a család pedig elvárja, hogy én is hívogassam, érdeklődjek stb

*mama: ő ,,csak" anyámat b*sztatta csomószor (pl. milyen szarul nevelt engem), pedig anyám mindent megtett érte

*anyám, aki egy teljesen megalkuvó ember, kb házi cselédként funkcionál, igazi mártír, aki csak azért is főz még éjjel 11kor, hiába mondja neki midenki, hogy ne tegye. ő engem is arra akart tanítani, hogy mindent rá kell hagyni az idegbeteg apámra (én sosem bírtam elviselni a meghunyászkodást, igazságtalanságot). teljesen elcseszte az életét azzal, hogy apámmal maradt, semminek nem tud örülni (ezt mindig éreztette, sose tudtam neki olyat adni, aminek örült volna-elég szar érzés), megkeseredett, elhízott, szerintem apámmal már 20 éve egymáshoz sem értek, amikor apám bemegy a szobába hozzá tévézni, anyám kivonul onnan. persze kívülről a tökéletes mintacsalád, az utcán kézenfogva kell sétálni, meg eljátszani a hatalmas szeretet. amikor én általános iskolás voltam teljesen ki volt fordulva önmagából, állandóan üvöltött, amikor velem tanult, emlékszem, hogy gyakran kergetett az asztal körül ordítva, fakanállal, vagy papuccsal a kezében, amit hozzámvágott. egyszer olyan erővel akart megcsapni, hogy széttört a fakanál a széken, mert én félreugrottam. hajrángatás is volt meg övvel fenyegetés. aztán ez az időszak elmúlt, közelebb kerültünk egymáshoz gimnázium alatt, de egyetem óta ismét rosszabb a viszonyunk; folyamatosan rosszindulatú, gonoszkodik pl. folyamatosan bűntudatot kelt, hogy nem ülök ott velük minden héten, ha valamibe belefogok, mindig csak a rosszindulat, hogy úgyis csak abbahagyom, semmit nem csinálok végig, mindenben csak a hibát keresi, több éves történeteket hoz fel újra és újra, beszólogat pl. hogyhogy nem unt még meg a párom? nem félsz, hogy majd más megtetszik neki? na nehogy csajozzon a kutyával? most mész ellenőrizni? sose volt semmi elég jó, az ötös alá nem elég, a 4-est rettegtem elmondani, az első 3-asomnál órákig nem mertem bemenni a házba, mindenkihez hasonlítva voltam, természetesen sosem lehettem a legjobb. az természetes volt, hogy ha valami sikerült, de ha hibáztam, akkor én voltam a legutolsó sz*ar

*na és az apám... teljesen szélsőséges, egyszer rettegtem tőle, máskor pedig elhitette, hogy a világ közepe vagyok, a kicsi lánya, és utáltam magam amiért mindig meg akartam felelni neki. sosem segített pl tanulni, ellenben mindig hallgattam, hogy kukásnak jó leszek (most csináltam a 2. diplomámat). sosem tudhattam, hogy milyen lábbal kel fel, érkezik haza, a legkisebb dolog miatt is hatalmas ordítás, üvöltés lehetett. utálja anyám anyját, amikor nálunk volt, mindig ment a műsor, nem szólt senkihez, és természetesen mindig én voltam az, akibe bele tudott kötni, rengetegszer ültem bőgve a vasárnapi asztalnál, mert felállni természetesen nem lehetett, különben üvöltve jött utánam és visszarángatott. káromkodás ment ezerrel, mindenféle mocskos k*rva kölyöknek el voltam hordva, akit ki kéne b*szni az utcára. kirángatta a kezemből a takarót, amikor bőgve ültem a sarokban. mindig, mindenben neki van igaza, nem tűri az ellenvéleményt, még most is mindenféle idiótának be vagyok állítva, ha nem értek vele egyet. passzív-agresszív, érzelmileg zsaroló és manipuláló; sosem kért bocsánatot semmiért, mindig nekem kellett meghunyászkodnom, volt, hogy hónapokig nem beszéltünk egy háztartásban. első szerelmemet gyűlölte, miatta szakítottunk, mert nem bírtam elviselni a nyomást, azt hogy nem beszéltünk, hogy került, hogy nem volt hajlandó a kommunikációra. ja és amúgy xanaxon él és a piát sem veti meg, bár részegen sosem láttam, de ő víz helyett fröccsöt iszik. és állandóan hallgathatjuk, hogy ez mennyire nem család, mi nem törődünk egymással, közben csak arról van szó, hogy ha nem körülötte ugrál mindenki, akkor vérig van sértve. Most már 1 hónapja nem beszélünk, mert megsértődött, amiért este 11kor nem akartam vele lelki életet élni, és ő amúgy sem hívna fel soha, csak azt várja hogy én tegyem, de akkor is csak ilyen világfájdalmasan beszél.

Tudom, hosszú lett, köszönöm annak aki végig olvasta