Hol ismerhetek meg egy olyan nőt, aki lehetne a pót anyukám?
Én 31éves vagyok, külön élek az anyámtól, de egy városban, velem szemben iszonyúan ellenséges mindig mindenben a legrosszabbat nézi.
Ha velem bármi jó történik írigykedik rám, ha pedig van egy kialakuloban lévő kapcsolatom és a pasi rosszul bánik velem, a pasit védi. Ja van egy mostoha apám akivel anyám él együtt, és vele a kapcsolata elég hullám völgy nem igazán költ rá, smucigként áll hozzá, és ha bárki hasonlóan áll hozzám akkor a pasit védi és engem állít be rossznak mintha ugyan azt kéne el szenvednem és át élnem amit ő él, át és ő szenvedi el.
Szeretnék olyan nőt, aki korban anyukám lehetne, közel lakik hozzám, és normális szülő-gyermek lelki kapcsolatot kialakítani vele, mert a sajátom az szőrnyű ezen már semmi se segíthet, teljesen ellenséges folyton, meg síratat mintha ettől lenne boldog ha nekem valami rossz. Pl ha éppen szabadságot veszek ki hogy pihenjek mert fájnak a lábaim mert egy gyárban dolgozom álló munkát végezve, akkor le vagyok érte cseszve hogy ne logjak hanem dolgozzak és ne panaszkodjak mert rosszabb is lehetne mindig mindennél. És nem azt nézi, hogy nekem szét vannak a lábaim és fáj szinte mindenem, emiatt sokszor azt se merem el mondani ha táppénzen vagyok mert le betegedtem mert azért is le lennék cseszve abban is csak a rosszat nézné hogy dolgozzak betegen is és ne kifogásokat keressek mert ő bezzeg addig dolgozik amig meg nem hal. Ha meg othon pihenek a szabadságon akkor is csak a rossz nézés abban is.
31 éves felnőtt nő vagy, nincs szükséged pótanyára. Függetlenedj a sajátodtól, keress pszichológust.
Alakíts ki olyan emberi kapcsolatokat, ahol támogató közösségben vagy (barátág, párkapcsolat)!
Miért 31évesen nem kell anya, aki ugy viselkedne és gondolkodna?
Ha az ember el múlik 30 éves akkor már nincs szükség semmi ilyenre?
Hanem minek is él? Lehetek akárhány éves nekem is szükségem lenne egy normális szülői hozzáállásra ahol támogatva vagyok, érzelmileg és lelkileg is foglalkozva van velem, és nem pedig kötekedés ellenségeskedés megy, és nem kapok szeretet soha csak a rosszat.
Szegényke!
Biztos hogy terhelt a kapcsolatotok.
Én apa nélkül nőttem fel, és anyám meg paranoiás. Nekem voltak "pótapáim", többen is. Ezek olyan nálam idősebb ismerősök voltak, akik kis morzsákat adtak, pár beszélgetés, közös játék, tanácsok, ilyesmi. Rájuk szeretettel gondolok vissza, valamennyire pótolták az apám hiányát. Akivel sokáig egyáltalán nem találkoztam. Felnőtt fejjel, kb. 35 éves koromban kerestem meg, akkor találkoztunk öt percre. Nem is kellett több, láttam, hogy egy egyszerű, kicsit gyáva ember. Szóval inkább pszichológus kellene neked is, átbeszélni ezt az egészet, hogy milyen sebeket ejtett ez a helyzet rajtad, hogyan kellene ezt lezárni, elgyászolni, elengedni.
Úgy igazán más ember nem tudja pótolni azt a veszteséget, amit anyukád neked okozott. Sokan a párkapcsolatuktól várják el, hogy a párjuk pótolja a szülői szeretetet. Nem igazán működik, szerintem.
6-os válaszoló mit gyászoljak ha anyám él!
Csak ilyen velem amiket már kifejtettem.
Nincs olyan oldal vagy csoport ahol tudnék, találni olyan nőt, aki ezt nekem potolhatná?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!