Hol ismerhetek meg egy olyan nőt, aki lehetne a pót anyukám?

Én azt hittem, hogy egy 14 éves gyerek írta a kérdést.

Kérdező, normál esetben 18 évesen az ember leszakad a szüleirol, nem 31 évesen keres potanyat.

Ilyenkor a párkapcsolat dominál inkább, meg már a saját gyerekek anyaként történő szeretete. Persze nem mindnekinel, de ez az általános.

Szerintem nem fogsz 31 éves nőként egy olyat találni, aki gyermekekent fog szeretni.

1. Kérdező! 31 évesen már nem szabad, hogy pótanyára vágyjon az ember, hanem ekkorra már alapvetően önállóan kell, hogy megoldja az ember a dolgait. Amit emellett esetleg néha akár meg is beszél az anyjával.

2. Elgyászolni azt jelenti, hogy engedni magadat szomorúnak lenni (és akár egy ideig haragosnak is), hogy neked sosem volt anyád érzelmileg, hanem csak egy nő, aki megszült, etetett stb, és hogy ezt el tudd fogadni, és tovább tudj lépni. Ha ezeket megérted, akkor hamarabb teszel le erről az ábrándról, és könnyebben fogod anyádat elviselni. Egyébként menet közben ki is derülhet, hogy anyás mitől lett ilyen, és - őt fel nem mentve - megértheted és elfogadatod, hogy anyádnak részben vagy egészben "nem is volt választása", hogy olyan lett, amilyen.

3. Ebben az elgyászolásban és feldolgozásban tud segíteni a pszichológus. Ő nem lesz a pótanyád, de meg tud tanítani téged, hogy felismerd, miért akarod, hogy legyen pótanyád, és hogy nem is biztos, hogy kell ilyen neked, hanem csak 1-2-3 olyan emberi kapcsolat, amik megadják neked azt az érzelmi hátteret, amit amúgy az anyádtól szeretnél - de sosem fogsz - megkapni.

Egyébként tényleg érdemes lenne anyáddal a kapocsolatot felfüggesztened egy időre vagy minimalizálni. Azt írod, te nem keresed, ő keres. Akkor mondhatod, hogy nem érsz rá, csak 5 percre vagy kevesebbre.

Azokat a dolgokat, a siklereid, a szabadnapok, amik miatt anyád támad, azokat ne mondd el neki. Ő azért szapul téged, mert ha te szarabbul érzed magadat, akkor az neki öröm, mert akkor ő hozzád képest jobban.

Ja, első lépésként legyél visszafogottabb vele, a legtöbb dolgod legyen a te magánügyed, ne közöld vele, hogy milyen a barátod, stb. Inkább valami barátnővel beszéld meg ezeket. Valszeg az van, hogy anyukádnak is szüksége van rád, mert nem tudja abbahagyni ezt az anya szerepet, mert nem tud magával mit kezdeni. Még ha nem is tud jó anya lenni.

Sok féle terápia van, meg csoportok is, nézz körül a lakhelyed környékén, hogy ott mik a lehetőségek.

Kérdező, légy szíves mellőzd a privik küldését.

Senki nem bántott téged - ha kiírsz egy kérdést, és REÁLIS válaszokat kapsz, ne másokban keresd a hibát!

#27: mert sok ember "látott már karón varjút" - és kívülállóként sokkal jobban látják az ilyen helyzeteket. Te nagyon bele vagy merülve a saját gondodba, és csak ezt az egyetlen (pót)megoldást tudod elképzelni a pszichés problémáidra, hogy legyen egy pótanyád.

Pedig egyáltalán nem ez a megoldás.

Azt, hogy a pótanya "majd irányítana" azért lehet feltételezni, mert aki lelki válságban van, az jó eséllyel (anélkül hogy tudna róla) találhat hasonló sémákat mutató embereket.

Mielőbb kérj segítséget pszichológustól és mindenki jót akar.

#37: szinte 100%-ig biztos vagyok benne, hogy egy-két beszélgetés után a pszichológus is ugyanazt fogja mondani, amit itt leírtunk . Nyilván szakmaibb köntösben, és szélesebb tapasztalattal - de oda fog kilyukadni, hogy a "mérgező" anyával történő kapcsolattartást a minimumra kell korlátozni. Fizikailag, és a kérdező fejében is (megfelelési kényszer leépítése).

Nem vagyok pszichológus, pusztán háromgyerekes (felnőtt lányok) anya.