Mit tennétek a helyembe?

Tudni való, hogy 17L vagyok, akit pár hónap választ el a 18 betöltéséhez, kicsit hosszú a sztorim is. Előre is elnézést ha keszekusza, próbáltam érthetően és plusz dolgot tenni, hogy kicsit átláthatóbb legyen, vagy ha mégse kijavítom.

A helyzet a következő:

Anyummal most nem igazán vagyunk jóba egy történés végett. Ez a történés a szüleim a pasim apja között történt, de én is szemtanúja voltam ennek a tárgyi dolognak, amit nem szeretnék részletezni. Emiatt anyum megharagudott rá a barátom apjára, de neki ezt élőbe nem mondta hanem nekem. Ezzel még nem is lenne gond, valamilyen szinten megértem őt, apumat is, csak ő kevésbé, vagyis jobban mondva apum próbálja megérteni a másik helyzetét is szóval a történések ellenére is, nem akar senki között se rosszat, vagy rosszba lenni. Anyum az meg elég haragudó típus és nem gondol bele a másiknak milyen rossz lehet neki. Mindig ha valamit kitalál és azt nem úgy teszel képes haragudni és a saját meglátásán kívül nem fog mást látni, de ezt legtöbbször kivételes esetben tette. Sajnos pl. régen sokszor ha valamit én se úgy csináltam ahogy ő azt jónak gondolta, akkor harag módra váltott, nem érdekelte sokszor az én véleményem, muszáj vagyok rá hallgatni. Viszont a pasimnál nem volt ennyire ilyen, csak most..

Ezután következett az, hogy húgomat anyu próbálta rábeszélni, hogy beszéljen engem majd rá, hogy szakítsak a fiúmmal..

+Hozzátenném, hogy nemrég lettünk 3 évesek barátommal (amiért lehet megköveznek, de ha anyum nézem aki kb ugyanannyi idősen jött össze apummal, őt 16 évesen megkérte és 18 évesen házasodott már, mi meg csak kapcsolati szinten vagyunk), és neki semmi köze nem volt az egész ügyben, még a családjának többi tagjának se. Nyílván voltak anyumnak ritkán ilyen nem tetszését mutató jelek, amit szintén, mint az apjánál nem mondta élőbe a szemébe hanem csak nekem. De ezek nem voltak súlyosak, mindig mikor meglátta hogy ezért haragszom rá vagy ő is elkezdett vagy bocsánatot kért, majd ezzel mintha misem történt volna. Tavalyi esetnél megígérte, hogy többet nem hoz fel ilyet, csak ne haragudjak rá. A másik dolog meg, hogy élőbe mikor ketten beszélgettek nem látszott rajta, hogy nem kedveli mint leendő vejét (ha ez a dolog nem történt volna meg), mostanság már úgymond fiazni is kezdte..

Visszatérve elmondta ezt az ötletét húgomnak, húgom pedig sírva súgta nekem, hogy ő ezt nem akarja megtenni, mert boldognak lát és hogy mennyire szeretem őt, és ő is engem. Na erre a "kis hírre" másnap anyum jött, hogy ma valamiért fura vagyok (pedig annyira nem voltam) és ezen úgymond olyan mintha megsértődött volna picit. Elkezdte magyarázni újra a nem tetszéseit a barátomról, hozzátette az apjával való esetet ami történt, amit én hiába magyarázok hogy neki akkor sincs köze hozzá, ott se volt, mikor ez történt, és akkor olyan dolgot is hozzá tett (amit eddig soha nem jelentet ki, az is épp elég fura volt ahogy a húgom ezt kimondta de most anya is, csak másképp fogalmazva..), hogy keresek magamnak más pasit és ezzel lezárta. Nem szólt hozzám. Persze én megharagudtam. Utána csodálkozott, hogy miért nem akarok hozzá szólni, próbált úgy tenni kicsit ,mintha misem lenne. Aztán az egyik nap újra nekem állt és azt közölte, ha ennyire a fiút választom, akkor éljek vele boldogan de akkor ő róla soha nem hallok és ne is beszéljek hozzá.

Esküszöm ilyen haragot a pasim iránt nem láttam , mint most, de azt is persze nekem mondva az ő szemébe nem tudná. Meg ha ennyire nem tetszik neki akkor miėrt nem mondta rögtön az elején, hogy szakítsak vele. Nem tudom anyumat megérteni hiába próbálok ötletelni, mindig hangulat ingadozása van, úgymond próbálom belehelyezni magam az ő gondolatába amit ő nem tesz másokkal, csak a saját véleményén alapszik minthogy meghallgassa a másikat. De nem jövök rá sehogyse.

Na és jelenleg itt tartok ezzel az utolsó kijelentéssével és nem tudom mi tévő legyek.

Ha néhány napon/héten belül is történne egy olyan hogy elküldene engem otthonról vagy én jelenteném ezt ki, nem tudom melyik opcióhoz ( mert gondoltam ki párat) igazodjak, meghogy megtehetem-e. Plusz félek a reakciójától is. Meg csak pasimhoz tudnák költözni ha tényleg megvalósulna.

Ha az 1. Opciót nézem itt 3 lehetőséget látok: az egyik ha elmennék így most lehet el se engedne, megakadályozna pl. dolgaim elvevésével vagy házba zárás.

A másik, hogy másnap vissza kérne vagy rendőrséggel intézné el, hogy haza menjek.

A harmadik viszont a legkevésbé esélyesebb, hogy elfogadja és majd rájön, hogy ahogy eddig most is becsületes és nem akar rosszat nekem hiába történt ez apja és a szüleim között.

A 2.opció: hogy várjam meg a 18at? Vagy van más megoldás..?