Mennyire avatjátok be a szüleiteket a szerelmi/szexuális életetekbe?
Egy ideje találkozgatok egy férfivel, működik közöttünk a kémia, de tudom, hogy nem ő lesz a férjem... Emiatt nem is érzem, hogy annyira a szüleim orrára kéne kötnöm, hogy kicsoda ő, mivel foglalkozik stb. Nem szégyellem sem őt, sem a családomat, de nagyobb korkülönbség van közöttünk, mások a (hosszútávú) terveink is. Jól érzem magam vele, érzelmek is játszanak, de az életkorunkon nem tudunk változtatni.
Unokatestvérem 1 évvel fiatalabb, mint én, és ő még 14 évesen összejött a barátjával, tipikus "high school sweethearts" kapcsolat a mai napig. A srác ott van minden családi ünnepségen, én meg olyankor hallgatom, hogy nekem mikor lesz már valakim, én mikor mutatok be nekik valakit végre? Szeretem a nagynénéméket, unokatesómmal is jóban vagyok, de mivel az ilyen alkalmak után minimum fél napig az a téma, hogy miért nincs senkim, néha nincs is kedvem találkozni velük.
Konkrétan volt, hogy a nagyim megkérdezte, a fiúkat szeretem-e egyáltalán?! Mert őt az sem zavarná, ha barátnőt viszek haza, csak találjak valakit.
21 vagyok, szóval ne egy 30+-os vénlányra gondoljatok, aki egyedül él 10 macskával.
Barátnőim szerint egyszer vigyem haza a fent említett férfit, valószínűleg az, hogy közel 50 éves, bőven elég beszédtéma lesz ezek után. Én ezt nem akarnám nagy dobra verni, főleg mert tudom, hogy hosszútávon nincs jövője közöttünk a dolognak.
Istenem, az egy elszólás volt, amivel találkozhatsz Instagramon, Facebookon, bárhol. Hogy nem kell nekem pasi, jól leszek majd 10 macskával. Nem kell ezen ennyit lovagolni.
De nyugodj meg, a "páromat" is ugyanúgy piszkálom a korával, sőt...
Engedj már le picit. :)
Nem kell minden második mondatomba belekötni, azt kiforgatni.
Igen, beszólok neki, hogy azért vagyok vele, mert egyre közelebb van a rokkant kártya és akkor végre megállhatok majd a legjobb parkolóhelyeken, büntetlenül. Vagy ha megyünk állatkertbe, színházba, megkérdezem, magának nyugdíjas jegyet vett-e. Vagy hogy milyen jó lenne, ha esetleg lesz majd gyerekünk, egyszerre veheti fel a nyugdíjat és a gyerek után járó támogatásokat.
Apámat nyilván nem piszkálom ilyenekkel, mert 1. nem lenne vicces, 2. nem érzékeny az életkorára.
Nem feleselek, de annyira hülyeségeket írogattok néhányan, hogy rossz nézni.
Én 30-32 évesen már szeretnék feleség, anyuka lenni
Nem leszel. Mert a kandúrod pénze fontosabb lesz, de neki már nem kell gyerek.
Hát ha ilyen kapcsolatom lett volna, abba semennyire.
Jól értem, hogy azért nyaggatnak, mert soha senkit nem vittél haza, de még kapcsolatod sem volt, amiről tudtak volna? Akkor talán tényleg lehűthetnéd a kedélyeket azzal, hogy alakulgat valakivel. Csak akkor meg azzal nem fognak békén hagyni, hogy beszélj róla, mutass róla képet, el sem hiszik hogy van, amíg nem látják. Azt közölni velük, hogy az első kapcsolatod egy tinglitangli dugogatós viszony, ami még arra sem érdemes, hogy megmutasd, szintén nem a családi békességet hozná el. Hát, tutit nem tudok mondani.
Azt viszont megjegyezném, hogy az életed - legalábbis a magánéleted- márpedig nem halad sehová. Ha "érzelmek is játszanak", meg féltékeny vagy, évekre beleragadsz ebbe a jövőtlen posványba, és 30-hoz közelítve ocsúdsz fel, hogy teljesen máshol kéne lenned ahhoz, hogy lehetőséged legyen a vágyott családalapításra. Mondjuk legalább 1-2 éve már valaki mással, aki alkalmas rá, de még csak fogalmad sincs, honnan akassz le egy olyat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!