Mennyire avatjátok be a szüleiteket a szerelmi/szexuális életetekbe?
Egy ideje találkozgatok egy férfivel, működik közöttünk a kémia, de tudom, hogy nem ő lesz a férjem... Emiatt nem is érzem, hogy annyira a szüleim orrára kéne kötnöm, hogy kicsoda ő, mivel foglalkozik stb. Nem szégyellem sem őt, sem a családomat, de nagyobb korkülönbség van közöttünk, mások a (hosszútávú) terveink is. Jól érzem magam vele, érzelmek is játszanak, de az életkorunkon nem tudunk változtatni.
Unokatestvérem 1 évvel fiatalabb, mint én, és ő még 14 évesen összejött a barátjával, tipikus "high school sweethearts" kapcsolat a mai napig. A srác ott van minden családi ünnepségen, én meg olyankor hallgatom, hogy nekem mikor lesz már valakim, én mikor mutatok be nekik valakit végre? Szeretem a nagynénéméket, unokatesómmal is jóban vagyok, de mivel az ilyen alkalmak után minimum fél napig az a téma, hogy miért nincs senkim, néha nincs is kedvem találkozni velük.
Konkrétan volt, hogy a nagyim megkérdezte, a fiúkat szeretem-e egyáltalán?! Mert őt az sem zavarná, ha barátnőt viszek haza, csak találjak valakit.
21 vagyok, szóval ne egy 30+-os vénlányra gondoljatok, aki egyedül él 10 macskával.
Barátnőim szerint egyszer vigyem haza a fent említett férfit, valószínűleg az, hogy közel 50 éves, bőven elég beszédtéma lesz ezek után. Én ezt nem akarnám nagy dobra verni, főleg mert tudom, hogy hosszútávon nincs jövője közöttünk a dolognak.
Nincs defektje.
Munkamániás, a karrierje a mindene. Sosem vágyott komoly elköteleződésre, a legtöbb gyereket ki nem állhatja.
Érzelmileg éretlen/sérült maximum.
Lassan egy éve tart ez közöttünk, szóval ha lenne vele nagyobb gond, arra már rájöttem volna. Mind a ketten toxikusak vagyunk a magunk módján, mert én féltékeny vagyok mindenkire a környezetében, airtaget is raktam az autóiba, hozzáférésem van az email fiókjaihoz stb. Ő pedig irányítana, ha hagynám, a manipuláció mestere.
Hiába hülyítene, nem hagyom neki. De időt tölteni tökéletes. Jól érzem magam vele, mellette, már most többet utaztam, láttam a világból általa, mint korábban egész életemben. Jól megvagyunk, a szexuális életünk is 10/10, szóval nem igazán zavar az, hogy nem egy férj alapanyag. Mondtam, hogy nem örökre tervezek vele.
#9
Tudod, más is sok mindent szeretne, de nem feltétlen alakul úgy az élet, ahogy elképzeljük. Nem kívánom, de leképzelhető, hogy te is majd rájössz. 🙂
Én speciel nem vettem magamra, mert házasságban élő, 33 éves "öreglány" vagyok, és a te korodban már azzal a férfival voltam, akivel el tudtam képzelni, hogy házasságban és családban éljek, nem az apakomplexust hajtottam.
De vannak, akik nem találják meg enny idősen az igazit, hanem csak esetleg 30 feletti "macskás vénlányként" vagy elváltként. Vagy hiába akarnak fiatalon anyák lenni, nem jön össze a hamvas huszas éveikben, csak sok-sok év kemény küzdelem után (vagy azután sem).
Rá akartam világítani, milyen degradáló vagy a harmincas nőtársaiddal szemben, miközben te egy férfi cukorbabája vagy.
Férfiakkal szemben jövök hamar zavarba. A hétköznapi életben ritkán. De ha olyan valaki bókol, flörtöl velem, aki nekem is tetszik, szimpatikus, akkor kikapcsol az agyam általában.
Az egész családom a probléma, nem csak az unokatestvéremék. :)
Senki nem nevet ki senkit, nálunk az nem szokás. Sajnálom, ha te a családodban ilyet tapasztaltál!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!