Mennyire avatjátok be a szüleiteket a szerelmi/szexuális életetekbe?

Egy ideje találkozgatok egy férfivel, működik közöttünk a kémia, de tudom, hogy nem ő lesz a férjem... Emiatt nem is érzem, hogy annyira a szüleim orrára kéne kötnöm, hogy kicsoda ő, mivel foglalkozik stb. Nem szégyellem sem őt, sem a családomat, de nagyobb korkülönbség van közöttünk, mások a (hosszútávú) terveink is. Jól érzem magam vele, érzelmek is játszanak, de az életkorunkon nem tudunk változtatni.

Unokatestvérem 1 évvel fiatalabb, mint én, és ő még 14 évesen összejött a barátjával, tipikus "high school sweethearts" kapcsolat a mai napig. A srác ott van minden családi ünnepségen, én meg olyankor hallgatom, hogy nekem mikor lesz már valakim, én mikor mutatok be nekik valakit végre? Szeretem a nagynénéméket, unokatesómmal is jóban vagyok, de mivel az ilyen alkalmak után minimum fél napig az a téma, hogy miért nincs senkim, néha nincs is kedvem találkozni velük.

Konkrétan volt, hogy a nagyim megkérdezte, a fiúkat szeretem-e egyáltalán?! Mert őt az sem zavarná, ha barátnőt viszek haza, csak találjak valakit.

21 vagyok, szóval ne egy 30+-os vénlányra gondoljatok, aki egyedül él 10 macskával.

Barátnőim szerint egyszer vigyem haza a fent említett férfit, valószínűleg az, hogy közel 50 éves, bőven elég beszédtéma lesz ezek után. Én ezt nem akarnám nagy dobra verni, főleg mert tudom, hogy hosszútávon nincs jövője közöttünk a dolognak.