Szoktátok támogatni a szüleiteket, vagy ők titeket? (szavazás)

Őszintén szólva érdekes kérdés,nálam felmerülnek kérdések.

Anyagi támogatásra gondolsz,ezért írom le a véleményemet.

Na,már most,sokak szerint a gyereknek illő támogatnia a szüleit.

Itt most nem arra gondolok,hogy ha beteg lesz,pl akkor segíted,elviszed az orvoshoz,hasonló dolgok.Ezek alapvető dolgok,főleg egy jó szülő esetében.

De olyat is olvastam,és elképedtem,hogy sokak szerint a gyereknek kötelessége idős(idősebb) korban pénzzel támogatnia a szülőt."Mert hát felneveltelek,kitaníttattalak" stb szövegek.

Azért nekem ez nagyon visszás.

És szerintem független ez attól,hogy a szülő milyen volt,pl hogyan nevelte a gyermekeit.

Szerintem minden esetben a szülő vállalja a gyereket,és nem fordítva.

Persze ha egy szülő önhibáján kívül bajba kerül,és amúgy jó szülő is volt,és a gyerek megteheti,akkor támogassa a szüleit akár anyagilag is,amíg ő ezt önként teszi,nem pedig elvárás.

Én így gondolom.

Szerintem ezen felül pedig a szülő-gyerek kapcsolat az nem olyan mint egy testvér-testvér vagy barát-barát kapcsolat,ahol kölcsönösen támogatjuk egymást,akár milyen módon,mert ezekben a viszonyokban egyenlőség van.

Még a szülő-gyerek kapcsolat az más.

Elvileg a szülői szeretet az egyetlen,ami feltétel nélküli.

És szerintem aki ilyesmit hánytorgat fel a gyerekének az nem jó szülő.

Kíváncsi vagyok a véleményetekre,mert sok esetben láttam már ilyet.

Pár éven belül inaktívvá válik egy igen komoly réteg, azok akik a szocializmusban még rendesen be voltak jelentve a munkahelyükön, most viszont a fekete és a szürke zónában dolgoznak. Többségük részmunkaidős minimálbéres, de vannak teljesen feketnén dolgozók is, illetve vannak kényszer vállalkozók is szép számmal. Akik pl. most Katás vállalkozók, kb 3,5 órás bejelentett munkaviszony után fognak nyugdíjat kapni, ami még az éhenhaláshoz sem lesz elég. Sajnos a magyarok mentalitása, a gondolkodása a megtakarításról, öngondoskodásról meglehetősen szánalmas, de az is tény, hogy olyanok is vannak szép számmal, akik a feketén, szürkén kapott jövedelmüket kénytelenek felélni, mert nem kapnak annyit, amiből jelentős összegeket félre tudnának tenni idős korukra. Amikor még a gyermekeket vállalták, nem lehetett előre tudni, hogy ez a helyzet fog kialakulni a munkaerő piacon, így elmondható, igen sokan önhibájukon kívül kerülnek majd abba a helyzetbe, hogy nem lesz,vagy csak jelképes összegű lesz a nyugdíjuk. Ezzel a leírással csak a tényeket szerettem volna felvázolni, mivel fognak szembesülni azok a fiatalok, akik jelenleg olyan családban élnek, ahol a szüleik minimálbérre vannak bejelentve, vagy még arra se. Fel se tudom előre mérni, mekkora lesz itt a baj.

Az én 80 éves szüleim nem szorulnak anyagi segítségre, nekik tisztességes nyugdíjuk van, de az én korosztályomban rengeteg olyan ismerősöm van, akiről már most tudni lehet, 10 év múlva az éhenhalás szélén lesznek a nyudíjukból és sajnos a homokba dugják a fejüket, nem foglalkoznak vele, mi lesz akkor. Nem szeretnék a gyerekeik helyébe lenni. Én is vállalkozó vagyok már 20 éve, pontosan tudom, ha pár év múlva nyugdíjba megyek, mire számíthatok, épp ezért minden erőmmel azon vagyok, hogy akkor se szoruljak a gyerekeim anyagi segítségére, de sajnos nagyon kevesen gondolkoznak így.

Jelenleg is ismerek több olyan embert, aki rákényszerült a szülei segítésére és sajnos ebből egyre több lesz.

#5

Miért megy el bárki is olyan feltételek mellett dolgozni,ahol nem jelentik be rendesen?

Ha meg nincs olyan munka,ahová normálisan bejelentek,akkor gyereket se vállalok.

A mostani fiataloknak meg már saját lakása sem lesz sokaknak.

Még saját magukat is nehéz lesz eltartani.

5, anyukám 50 évet húzott le egy helyen. Minimálbér, pedig szakképzett eladó. Soha nem kapott feketén egy forintot sem. 2011-ben, az elsők közt tudott nyugdíjba menni a 40 éves lehetőséggel, de 10 évet még dolgozott így is. Most megszűnt a munkahelye, és nincs 90 ezer a nyugdíja :(

Öngondoskodás? Miből?

6, az én szüleim 76-80 közt vállaltak három gyereket. Anyu eladó volt, apu lakatos, soha nem voltak filléres gondjaink. A születésemkor még albérletben laktak, de a húgom születésekor tudták lakást venni. Igen, egy eladó és egy lakatos fizetéséből.

Aztán 90-ben a munkahelyüket megszüntették, egy részét működtette tovább egy korábbi vezető. Onnantól minimálbér. Hova ugráltak volna, három tanuló gyerekkel?

Szerintem is nagyon nagy bajok lesznek itt, alapból is, és ehhez még hozzájön a most elszabadulni látszó infláció. Az élelmiszerárak az egekben.

Nyugdíjas otthonokról ne is beszéljünk, teltházak vannak. A lerobbanó szülőket ki fogja ápolni, ha a gyerekének dolgoznia kell? Házi néni megfizethetetlen, az ápolási segély semmire nem elég. És mire a szülő "távozik", az őt esetlegesen ápoló gyereknek nincs visszaút a munkaerőpiacon. 50-60 évesek sehol nem kellenek. Őket meg majd a saját gyerekeik tartják el? Akik egy lakásra valót se tudnak összekaparni?