Huszonévesek! Hogyan tudtátok megnyugtatni a szüleiteket a külföldi tanulmányokkal/munkával kapcsolatban?

Teljesen mindegy, mit gondolnak, felnőtt vagy, ha ki akarsz költözni, fogod magad és kimész. Majd meglátják, hogy ott is tudsz boldogulni és kész, nem kell senkit győzködnöd.

Amúgy nem tudom, melyik országba tervezel költözni, de amíg nincs ott fixen munkád / lakásod és legalább másfél millió forintnyi pénz a zsebedben, ne vágj neki. Ugyanis Nyugat-Európában például egy albérlet a két havi kaucióval kapásból úgy 1 millió, de inkább több. És akkor még kellenek bútorok, meg 1-2 havi megélhetésre pénz, amíg nem kapod meg az első fizut stb. Persze pénz nélkül is ki lehet menni, de akkor az első hónapok nagyon nehezek lesznek.

Ha menni szeretnél menyj mert később nagyon meg fogod bánni amikor már nem lesz rá lehetőséged.

Sajnos vannak ilyen szülők akik mindent megtesznek hogy a gyerekük gyerek maradjon, azt éreztetik hogy mindig is szüksége lesz anyucira és apucira.

Nem veled a gond, nekik kellene beletörödniük hogy te is ember vagy önálló gondolatokkal és saját vágyakkal, amik nem feltétlenül egyeznek az elképzeléseikkel.

Szóval ha emiatt megromlik a kapcsolatod velük akkor kb. ennyit is ért.

2019 májusában érettségiztem. Július 1-el elkezdtem dolgozni egy helyen, ahol adnak szállást. Elég sokat diákmunkáztam, így addigra volt 500 ezrem félretéve. Majd 2019. Októberében egy nap felmondtunk a párommal (ő addigra már egy éve ott dolgozott) és beültünk az autóba, és ausztria felé vettük az irányt. Egy hétig a kocsiban éltünk (ráadásul egy sünink is van😌), aztán talátunk egy olcsó albit (500 euró volt egy hónapra), kivettük, és elkezdtük küldözgetni az önéletrajzaink. 1.5 hét múlva megvolt a fix állásunk. Most jöttünk haza 2 hónapja, szeptemberben pedig egyetemet kezdünk & nyáron esküszünk, illetve most vettünk egy kicsi házat.

Az ő családja mit szólt? Támogattak, és örültek neki.

Az én családom? Azóta szóba se állnak velem. Ez van. Nagykorúak vagyunk, a tetteink csak mi határozhatjuk meg, senki más.:)

#5

Igen ilyen programokon keresztül más téma. Nem tudom, miért lettem lepontozva, én kevesebb pénzzel nem vágnék neki, 18 éves fejjel nekivágtam és szar is volt, haza is jöttem inkább egyetemet végezni. Mai érett fejjel már csak felkészülten mennék ki, francnak lenne kedve kocsiban lakni meg munkásszállón.

A szüleid nekem olyannak tűnnek, mint akik azon is problémáznak majd, ha külön költözöl tőlük országon, vagy akár városon belül. Szóval ezt a harcot mindenképp meg kell vívnod, akkor már miért ne a külföldi céljaidért először.

A legeredményesebb akkor leszel, ha határozottan kinelented, hogy ez lesz, és kész. De ugye csak akkor, ha tényleg 1000%-ig biztos vagy benne, mert ha valamiért nem valósul meg, akkor utána egész életedben ezt hallgatod majd bármilyen más döntéseddel kapcsolatban, hogy "külföldre se mentél ki, pedig annyira hangoztattad".