Elküldenétek öregotthonba a szüleiteket?

Ha mar 0-24-es felugyeletre szorul, akkor igen. Ha meg el tudja latni magat, esetleg egy kis segitseg kell, ameddig dolgozom es tudok fizetni valakit, aki ranez napkozben, addig nem. Illetve hozzam is koltozhet.

De amikor mar a munkamat kene feladnom az apolasa miatt, akkor sajnos nem tudok mit csinalni, muszaj otthonba mennie, kulonben ehenhalunk.

Nem adnám be.

Magamhoz venném.

Szívem szerint csak akkor, ha előrehaladott demens: nem ismer fel, nem talál haza, ön- és közveszélyes, ez a kategória.

Persze, a muszáj nagy úr. Nem mindegy, az adott család mit engedhet meg magának saját erőből és anyagilag. Én ápoltam egyedülálló, idős szülőt, akinek éveken át kellett az állandó felügyelet, de szerencsére megengedhettük magunknak a fizetett segítséget, és így is nehéz volt (szellemileg rendben volt, neki a mozgásával voltak komoly gondok).

Megint más helyzet, ha a segítségre szoruló maga akar otthonba menni. Mert ha ritka, akad ilyen is.

És persze az otthon sem mindegy. És az ott dolgozóknak is látniuk kell, hogy a család törődik az ápolttal, talán egy kicsit jobban bánnak vele:S

Nem küldeném. A szüleim is ápolták a szüleiket, és is fogom őket (ráadásul én még értek is hozzá, de pályaváltás miatt az életembe is beleférne).

De nem gondolom, hogy rossz az, aki nem teszi meg. Rossznak azt gondolom, aki olyan megoldást választ, ami valamelyik félnek nem jó. Mindig meg kell keresni azt, amivel mindenki elégedett, ha az az otthon, akkor az otthon, ha a házigondozás, akkor meg az.