Elmondjam e anyámnak hogy apám megcsalja?

Ha meg tudod hogy csalja egy másik nővel, és nem szólsz akkor bűnrészes leszel.

Bár abból amit le írtál, szerintem félre értesz valamit...

"az élet nem fekete-fehér 🙂 de majd rájössz te is"

Ezt megcsalt félként mondod ilyen vidáman?

"miért érzed úgy, hogy más párkapcsolatába neked van beleszólási jogod? te megengeded, hogy a tiedbe beleszóljanak?"

Nem légüres térben élünk, hanem társadalomban. Lépten-nyomon beleszólunk egymás párkapcsolatába meg úgy egyáltalán, mindenféle területen beleszólunk egymás életébe pusztán azzal is, hogy létezünk, hogy reagálunk dolgokra (akár csak szavak nélkül, azzal, hogy kiül az arcunkra ez-az, pl. amikor azt halljuk, hogy valaki valakibe beleszeretett, valaki valakit feleségül vett, vagy épp valaki valakit megcsalt, stb.). Az is beleszólás, ha nem adunk X forint fizetést a beosztottunknak, hanem csak X/6-ot (mert akkor majd szóba se jön, hogy az Eiffel-torony tetején kérhesse meg a kezét a szíve választottjának), stb. Ilyen az élet. Ennek tudatában kell hűséget ígérni egymásnak. Mármint nem muszáj, de ha valaki megteszi (és itt arról van szó, hogy megtették, hiszen összeházasodtak), akkor ne csodálkozzon, ha majd meglesz az emberek véleménye arról, ha mégis hűtlen lesz. És mivel szólásszabadság is van, meg olyan az emberi természet, hogy szereti megosztani másokkal, amit megtudott (lásd: fb, insta, stb. virágzása, bulvárlapok népszerűsége, pletykálás, stb.), nyilván nem lehet arra számítani, hogy majd mindenki magában tartja, amit megtudott, vagy akár csak azt, amit gyanít. Ezek a keretek. Mindenki saját maga döntheti el, hogy ilyen körülmények között ígér-e hűséget vagy nem, és ha igen, megtartja-e az ígéretét vagy nem - aztán viszont kénytelen lesz viseli a következményeit, bárhogyan döntött is.

Kérdező, mennyi idős vagy?

Az általad leírtakból nem igazán derül ki semmi hogy történt e megcsalás avagy sem. Egyáltalán miért nézegeted apud telefonját? Ha te hozzáférsz az üzeneteihez, akkor anyukád is. Egyszóval ha történt hűtlenség anyud már rég tud róla.

Mindenesetre ha még kiskorú vagy elmondhatod anyukád felé az aggodalmad, hogy láttál valami félreérthetőt egészen véletlenül apád telefonján, ha meg már nagykorú, akkor javaslom a saját életeddel foglalkozz. A szüleid felnőtt emberek, tudják mit csinálnak. Annyi biztos kellemetlen szituáció, de van amibe nem szabad beleszólni még egy családtagnak sem. Gondolom te sem örülnél ha párod lenne és anyud vagy apud összebeszélne vele a hátad mögött.

Látom árasztottak el sokféle észrevétellel a kérdésed alatt, hallgass az eszedre.

"anyud vagy apud összebeszélne vele a hátad mögött"

Ezt hogy érted?

"csak az optimizmus segített mindig "túlélni""

A 70-esnek írtad, hogy az élet nem fekete-fehér, aki arról írt, hogy ő őszinte volt az anyjával, elmondta neki, hogy megcsalja az apja, és így maradt meg az anyjával a jó viszonya. Erre azt mondani, hogy az élet nem fekete-fehér, nekem egyáltalán nem optimizmusról beszél. Hiszen aki optimista, az abban bízik, hogy a jóra, az őszinteségre lehet alapozni, ahogy a 70-es tette, és akinek be is jött a módszere, hiszen azóta is megvan az őszinte viszonya az anyjával. Erre azt mondani, hogy az élet nem fekete-fehér nekem inkább cinizmusnak tűnik. Mintha azt mondanád vele, hogy jobban tette volna, ha elmismásolja a hűtlenséget, ha belemegy a hazudozásba, a titkolózásba az anyja előtt - a hűtlen apját védve...