Elmondjam e anyámnak hogy apám megcsalja?

Nem, kérdező, semmi közöd a szüleid kapcsolatához.

Ami működik, ott nem fér bele harmadik fél, szóval a szuper házasság csak látszat, semmi több.

Egyébként is, honnan tudod, hogy egy nő ír apádnak? Mert más üzeneteiben turkálni legalább akkora gerinctelenség, mint megcsalni a másikat.

Én elmondanám. Az információ tudatában úgy dönt, ahogy akar, abba nem avatkoznék bele, de nem lennék áruló és cinkos apám féregségében.

Eddig ahány megcsalásról tudtam az ismeretségi körben, mindegyiket elmondtam az áldozatnak, ha egy módom volt rá. Én így működöm, aki nem akar lebukni, az ne csinálja vagy szóljon előre a partnernek, ennyire egyszerű.

"Ami működik, ott nem fér bele harmadik fél, szóval a szuper házasság csak látszat, semmi több."

Nincs tökéletes házasság, se tökéletes élet. Ami a benne szereplőknek megfelel, az jó, és senkinek semmi köze hozzá. Ha pedig mégsem jó, akkor ők megoldják.

Valóban létezik az az eset is, amikor a házasfelek is szenvednek (legalábbis az egyik), de ilyen-olyan okokból nem mer lépni, inkább görcsösen mutatja kifelé a tökéletes életét, ez szomorú, de ezt sem tudja már megoldani helyette.

A konkrét esetben nagyon valószínű, hogy hacsak a kérdező anyukája nem teljesen vak, sejti, mi a helyzet, de nem akar tudni róla. Neki így jó. El kell fogadni, kész. Egyáltalán nem biztos, hogy 50-60 évesen elváltan és magányosan boldogabb lenne.

Azért van pár árnyalat aközött, hogy tökéletes egy házasság és hogy szénné aláznak és megcsalnak benne.

Ne haragudjatok már, de mikor lett luxus nem egy hűtlen gennyládának lenni?

Attól hogy ilyen oldalakat néz még nem biztos hogy megcsalja, az is lehet hogy hármasban csinálják.

De akárhogy is van, én nem szólnék bele, felnőtt emberek, ő dolguk.

Kikérem magamnak, meg az összes normális embertársam nevében!

A boldog házasság igenis létezik, egyáltalán nem ritka és ez lenne a normális. Nem az, hogy "jajj hát igen megcsalom a feleségem, de hát ő így is boldog, nem tud semmiről, és legalább én is élhetem az életem"

Mi a fas*? Azért választottunk valakit magunk mellé, mert szeretjük és jóban rosszban őt szeretjük. Nem a titkárnőt, vagy a kertészt, vagy a dadust.

Majd 20 éve élek házasságban. Rengeteg xar házasságot láttam már és rengeteg csalót és megcsaltat, akik élték ugyanúgy tovább az életüket és próbáltak nem tudomást venni a sérelmeikről. Többek között a saját szüleimet és az anyósomékét.

Én viszont kijelenthetem, hogy 20 éve élek boldog és megcsalás mentes házasságban és hajlandó is vagyok ezt tovább folytatni. :)

Mert ez a normális. És ha két normális ember jön össze egymással, hasonló értékrenddel, akkor ugyanez lesz a jussa.

Csak sajnos sok ember IQ és EQ szintje a béka se**e alatt van és nem tudják kontrollálni magukat.

Merné a férjem a farkát úgy belémtenni, hogy előtte 2 órával mondjuk a HR-est dugta a cégnél.

Azt mondjátok, ez normális? És ha nem tudom, boldog vagyok? Hát, én nem akarnék tudatlanul boldog lenni, miközben két ember nevet ki a hátam mögött 20 év együttélés, gyerek, őszinte barátság után.

De én jól választottam, mert 20 év után is mosollyal kelek fel az arcomon, mikor meglátom a férjemet magam mellett. :)

Nem szégyen a válás és az új partner keresés. A szégyen megszokásból lenni valakivel és megalázni a háta mögött.

"egyáltalán nem biztos hogy nem tud róla. És vagy azért nem szól mert neki megfelel, így egyeztek meg, vagy csak nem akar ugrálni a jelenlegi szar helyzetben"

Simán lehet, hogy nem tud róla. Ha meg tud róla, akkor mi van? Akkor majd elmondják a gyereknek is, hogy igen, mindketten tudják, így egyeztek meg, stb., és akkor már hárman fognak tudni róla -, aztán élnek tovább akár ugyanúgy, ha azt akarják. Miért lenne akkor olyan nagy baj, ha elmondja a gyerek, hogy tudja?

"A Kérdező apja nem szétb@a a házasságot, hanem él egy olyan életet, ami neki megfelelő, és mindeközben a felesége is elégedett. Sőt, talán boldog is."

Honnan veszik egyesek, hogy a feleségnek is így jó, sőt, direkt boldog is így talán? :-O