Ha nincs gyerekem, tényleg nincs jogom véleményt alkotni?

Sajnos nem neked van igazad Kérdező! ...hogy miért nem azt, már elmondták előttem.

Viszont mivel kutyaszerető állatbarát vagy, én szeretlek téged!:)

39

Azért nem csak 200 ezres albérlet létezik! Mellesleg nem mindenki olyan helyen él, ahol az egekbe van az albérlet.

"nem lehet annyira nehéz ha jobban beosztja az idejét."

Kérdező!

Naiv gondolat és látszik, hogy nincs gyereked. Jogosan akadtak ki rád.

Véleményed lehet, de érdemes lenne megtartanod az olyan esetekben, amelyekről fogalmad sincs!

Régebben, amikor még nem volt gyermekem én is könnyen osztottam az észt s csak utána jöttem rá, hogy kvára nem olyan könnyű, mint ahogyan azt kívülről elképzelik.

Tessék gyereket vállalni és utána majd magad is megtapasztalod, hogy szinte semmi sem úgy lesz, ahogyan azt te szeretnéd, mert onnantól nem csak te fogod alakítani a dolgokat!

Megértem, hogy fájó pont a helyzeted, de erről nem más tehet és nem várható el, hogy vki az unokáinak ne örüljön jobban, mint egy kutyának.

"Bemész a gyerekszobádba duzzogni, ez nagyon gáz."

Ennél mér csak az a nagyobb gáz, amikor egy bajbajutott, kétségbesett ember tanácstalanságát, elkeseredettségét arra használja valaki, hogy igaz scheggfej módjára még nagyobbat belerúgjon.

Ha a történet valós, akkor elég sok szinten van probléma ebben a családban. Számomra az érződik, hogy a szülők az otthon élő lányukat sikertelennek és koloncnak látják, miközben a másikat, a "jól sikerültet" ajnározzák. Függetlenül attól, hogy ki milyen téren milyen teljesítményt nyújt, és mindez hogyan viszonyul a szülők értékrendjéhez, ez a fajta néha nyílt, néha passzív-agresszív kritika sem a kérdezőn, sem a kérdező és a szülők közötti viszonyon nem fog segíteni. Ha objektív, a kérdező számlájára írható hibákról is lenne szó, ez akkor sem a problémák megoldásának célravezető módja.

Az időbeosztásra utaló megjegyzés nem volt szerencsés, mert ez a szülői életformának épp egy olyan aspektusa, amit kívülállóként nem lehet megítélni. A kérdező részéről nem biztos, hogy rosszindulat van mögötte. El tudom képzelni, hogy egyszerűen szeretett volna bekapcsolódni a beszélgetésbe, hogy egy kicsit a család részének érezze magát, és ügyetlenül kommunikált. Igen, 38 évesen már szerencsés lenne tudni megítélni, hogy egy-egy megjegyzés mit válthat ki másokból, de a család is kezelhette volna intelligensen ezt a helyzetet: mert a gúny és a kérdező háta mögötti félhangos kibeszélés minden, csak nem érett és intelligens reakció.

Ugyanígy, kölykökként utalni a testvér gyerekeire nem elegáns, és sokakból ellenszenvet vált ki, de ha ennél mélyebben próbáljuk megérteni a jelenséget, akkor körvonalazódik egy mellőzött, akár kimondatlanul is selejtesnek titulált, megbántott ember személyisége, akinek fáj, hogy naponta az orra alá dörgölik a másodrendűrégét az "aranygyerek" testvérével (illetve annak családjával) szemben.

Nem tudom, hogy a kérdező miért került ilyen helyzetbe, ki és hol hibázott, de az biztos, hogy a gúny, a szótlan összenézések, a háta mögötti kibeszélések, a lesajnáló, éles beszólások semmiféle megoldáshoz nem fognak hozzájárulni.