Ha nincs gyerekem, tényleg nincs jogom véleményt alkotni?
Mások is így gondolják? A hétvégén együtt ebédeltünk, eljöttek tesómék is. Nekik van 2 kölykük. Beszélgettünk az asztalnál, és sógornőm a mindene anyámnak, szerintem nálam is jobban szereti, ajnározták ott apámék az unokákat, anyám meg sógornőmnek mesélte, hogy tudja milyen nehéz2 gyerekkel (stb.) sógornőm meg mondja, hogy "hát igen nem könnyű, de kinek az? ez az élet rendje" erre annyit mertem mondani, nem lehet annyira nehéz ha jobban beosztja az idejét.
Na és akkor mindenki elcsöndesült és rám nézett. Apám kérdezi nagyon bunkó hangon "na és ezt te honnan tudod?!" anyám meg elmosolyodott szánakozva. A sógornőm nem, hogy ki állt volna mellettem csak ott ült szótlanul, tesóm meg hívta ki apámat cigizni. Hallottam amint apám lehord mindennek tesómnak, fél, hogy mi lesz velem ha ők meghalnak mert, hogy életképtelen vagyok, bolond lennék elhagyni a "mama hotelt" stb. De ez nem egyszer történt már, többször szóltak már be, hogy ne szóljak hozzá a gyerekekkel kapcsolatos témákhoz. Bementem a szobámba,ki sem mentem elköszönni mikor indultak, akkor meg azért nyavajogtak anyámék, hogy mekkora egy bunkó vagyok.
Sok fájó pont van velük részükről,irányomba: pl Anyám elkezdte kitapétázni az unokái képével a házat, csak megkérdeztem, hogy fér e még kép a z unokáról,mire vissza kérdezett, hogy ki képét tegyem a falra tán a kutyáidét?
Tényleg velem lenne a gond?
38/N
"Gyerek témában olyan véleményt sem alkothat, akinek nincs saját."
Itt nem azzal van a gond hogy a kérdező véleményt akart alkotni hanem azzal hogy szándékosan beszólt a sógornőjének.
Vagy szerinted a képek miatti beszólása is csak vélemény volt?
#109 Alkothatna véleményt, ha lenne bármi köze a témához. Nekem van olyan barátnőm, akinek nincs gyereke, de tanult pedagógiát, fejlődéslélektant. Ha van valami véleménye a gyerekekről, meghallgatom. Viszont itt még csak nem is a gyerekről volt szó.
A kérdeznőnek honnan a francból lenne bármi fogalma arról, hogy milyen a sógornő időbeosztása? Igazából ha nem lenne gyerekem, és úgy szólna be valaki erre, akkor sem érdekelne a véleménye, mert ez tipikusan olyan dolog, amibe más nem lát bele (max együtt élő háztartásoknál, de még ott sem feltétlen), gyerek ide vagy oda. Szóval most hiába játszod itt a megvilágosodott kívülállót, aki átlát ugyan a rendszeren, de megbocsátóan elnéző a hülyékkel, mert hát nem tehetnek róla, hogy azok. Ha nem érted, hogy itt a szituban nem azért nem érdekelt senkit a kérdező károgása, mert nincs gyereke, akkor ne másokat hívj egybitesnek. Ha levesszük a sallangot a sztoriról, és gyerek, kutyák, unoka fotók, vénlányság nélkül megnézzük, akkor annyi történt, hogy a kérdező beszólt valakinek, hogy szarul osztja be az idejét (honnan a francból tudja ő ezt), aztán csodálkozott, hogy miért tartják suttyónak. Pedig nagyon egyszerűen azért, mert nyilvánosan rosszindulatúan odaszúrt valakinek. Minden más eleme a történetnek csak lényegtelen körítés.
#110, 111, 112. Még el is fogadnám az álláspontot, ha a reakció nem az lett volna, hogy ő mégis milyen alapon formál véleményt, amikor nincs gyereke. Persze, bunkó volt. De mégse az volt a probléma, hogy bunkó, hanem az, hogy gyerek nélkül nem tud releváns véleményt alkotni szerintük.
Ennyi erővel; KariGeri biciklivel jár, hogyan merészel bármit is hozzászólni Budapest autós közlekedéséhez, nemhogy változtatni rajta, szabályozni, stb.
Értitek mi a probléma? A szülőknek is egy világ fájdalma, hogy a gyerekük a nyakukon öregszik meg, ezt zúdítják rá, meg a háta mögött ezt mondják róla. A bunkóság itt csak az ürügy az ekézésre.
"Ha nincs gyerekem, tényleg nincs jogom véleményt alkotni?"
Van jogod véleményt alkotni, még olyan dolgokról is, amiben nincsen saját tapasztalatod - legfeljebb érthető módon kevésbé lesz hiteles a véleményed mások szemében, akiknek veled ellentétben van.
De azt a kérdést szerintem érdemes lenne feltenned magadnak, hogy miért használsz kettős mércét, vagyis miért nem fogadod el, hogy amennyire neked van "jogod" véleményt mondani a sógornőd időbeosztásának hatékonyságáról, annyira apádnak is van joga véleményt mondani a te életviteledről.
(Főleg úgy, hogy ez közvetlenül érinti őket, nem úgy, mint a sógornőd életvitele, időbeosztása téged személy szerint).
Hát ezt tényleg nem kellett volna mondani, már csak azért sem, mert a sógornő sokakkal ellentétben nem rinyált. Tárgyilagosan azt mondta, ez az élet rendje. Itt az alapvető probléma szerintem a kérdező és a szülei közti konfliktus, ami ilyen vitákban robban ki. A kérdező részben saját hibájából meglehetősen kilátástalan helyzetben van, 38 évesen még mindig a szüleire szorul. A szülők, bár támogatják, de nem helyeslik az életmódját. A kérdezőt irritálja, hogy bizonyos formában ezt rendszeresen a tudomására is hozzák. Be kell vallanom, hogy harmincas éveim közepéig nagyon hasonló voltam, bár akkor már házasságban éltem. Engem is bosszantott, ha gyerekekkel példálóztak. Ebben az esetben senkinek nem tudnék igazat adni.
N
Aha..szóval nem csak élősködsz a szüleid otthonában hanem el is kell tartaniuk?
Komolyan én ilyen életképtelen lettem volna a szüleim kihajítanak.
Kérdező, én nem arcoskodnék a helyedben, semmit se értél el, és nem is fogsz az életben kb felesleges a létezésed.
Szerintem csak annak van joga véleményt mondani gyerektémában, akinek nincs gyereke.
Véleményem szerint egy egyedülálló sokkal többet tudhat erről a témáról.
117!
Miről, baxus, a gyereknevelesrol? Szemelyszerint én tökéletes anya voltam elméletben, amíg nem volt gyerekem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!