Ha nincs gyerekem, tényleg nincs jogom véleményt alkotni?

Mások is így gondolják? A hétvégén együtt ebédeltünk, eljöttek tesómék is. Nekik van 2 kölykük. Beszélgettünk az asztalnál, és sógornőm a mindene anyámnak, szerintem nálam is jobban szereti, ajnározták ott apámék az unokákat, anyám meg sógornőmnek mesélte, hogy tudja milyen nehéz2 gyerekkel (stb.) sógornőm meg mondja, hogy "hát igen nem könnyű, de kinek az? ez az élet rendje" erre annyit mertem mondani, nem lehet annyira nehéz ha jobban beosztja az idejét.

Na és akkor mindenki elcsöndesült és rám nézett. Apám kérdezi nagyon bunkó hangon "na és ezt te honnan tudod?!" anyám meg elmosolyodott szánakozva. A sógornőm nem, hogy ki állt volna mellettem csak ott ült szótlanul, tesóm meg hívta ki apámat cigizni. Hallottam amint apám lehord mindennek tesómnak, fél, hogy mi lesz velem ha ők meghalnak mert, hogy életképtelen vagyok, bolond lennék elhagyni a "mama hotelt" stb. De ez nem egyszer történt már, többször szóltak már be, hogy ne szóljak hozzá a gyerekekkel kapcsolatos témákhoz. Bementem a szobámba,ki sem mentem elköszönni mikor indultak, akkor meg azért nyavajogtak anyámék, hogy mekkora egy bunkó vagyok.

Sok fájó pont van velük részükről,irányomba: pl Anyám elkezdte kitapétázni az unokái képével a házat, csak megkérdeztem, hogy fér e még kép a z unokáról,mire vissza kérdezett, hogy ki képét tegyem a falra tán a kutyáidét?

Tényleg velem lenne a gond?

38/N