Ha nincs gyerekem, tényleg nincs jogom véleményt alkotni?
Mások is így gondolják? A hétvégén együtt ebédeltünk, eljöttek tesómék is. Nekik van 2 kölykük. Beszélgettünk az asztalnál, és sógornőm a mindene anyámnak, szerintem nálam is jobban szereti, ajnározták ott apámék az unokákat, anyám meg sógornőmnek mesélte, hogy tudja milyen nehéz2 gyerekkel (stb.) sógornőm meg mondja, hogy "hát igen nem könnyű, de kinek az? ez az élet rendje" erre annyit mertem mondani, nem lehet annyira nehéz ha jobban beosztja az idejét.
Na és akkor mindenki elcsöndesült és rám nézett. Apám kérdezi nagyon bunkó hangon "na és ezt te honnan tudod?!" anyám meg elmosolyodott szánakozva. A sógornőm nem, hogy ki állt volna mellettem csak ott ült szótlanul, tesóm meg hívta ki apámat cigizni. Hallottam amint apám lehord mindennek tesómnak, fél, hogy mi lesz velem ha ők meghalnak mert, hogy életképtelen vagyok, bolond lennék elhagyni a "mama hotelt" stb. De ez nem egyszer történt már, többször szóltak már be, hogy ne szóljak hozzá a gyerekekkel kapcsolatos témákhoz. Bementem a szobámba,ki sem mentem elköszönni mikor indultak, akkor meg azért nyavajogtak anyámék, hogy mekkora egy bunkó vagyok.
Sok fájó pont van velük részükről,irányomba: pl Anyám elkezdte kitapétázni az unokái képével a házat, csak megkérdeztem, hogy fér e még kép a z unokáról,mire vissza kérdezett, hogy ki képét tegyem a falra tán a kutyáidét?
Tényleg velem lenne a gond?
38/N
Gyerekkel kapcsolatban soha ne tegyél megjegyzést, ha jót akarsz magadnak. A gyerekesek felsőbbrendű lények, ha eddig nem tudtad volna. Akinek nincs, az vagy elítélendő, vagy szánandó, de semmiképpen sem egyenrangú. Sajnálom, hogy 38 évesen még mindig otthon kell élned, sajnos nem mindenki keres annyit, hogy saját otthont teremtsen. Az én fiatal koromban is csak azoknak sikerült, akiknek a szülei segítettek.
N
Jogod van véleményt formálni. Bunkóskodni, belepofázni kérdezés nélkül nincs. Akkor sem lenne, ha te is anya lennél.
A másik, a ház a szüleidé nyilván. Hadd örüljön már anyád az unokáinak úgy, ahogy akar, a saját otthonában. Azért kéne ebből visszavennie, mert téged zavarnak a kölykök, zavar a sógornő, vagy inkább az, hogy boldogan elvannak az átlagos, normális életükben, te meg otthon laksz?
Az egyetlen, ami jogosan nem tetszik, hogy apád ezeket mondta a hátad mögött, mégis a füled hallatára. Neked kellett volna rég megmondania, hogy lányom, ez így nem oké, költözz el. De a te füled mögött több a vaj.
Az a baj veled, hogy olyanba okoskodsz bele, amiről fogalmad sincs. Osztogatod kéretlenül a tanácsokat, miközben nem vagy a kérdésben kompetens.
Ebbe még egy másik anyukának se kéne belemagyarázni, bár az anyukáknak van annyi eszük (mondjuk az intelligens gyermekteleneknek is), hogy minden gyerek más, és hülyeség összehasonlítgatni még azt is, kinek mennyi ideje van.
Fordítsuk meg a dolgot.
Neki joga van beleszólni olyanba, amiről nincs tapasztalata, de ha más szól bele abba, hogy otthon él, az rendben? Szerintem a kettő ugyanaz. Neki fogalma sincs, milyen gyereket nevelni, nekem fogalmam sincs, neki milyenek a körülményei, ami miatt nem tudott önálló életet kezdeni.
Élni és élni hagyni, kölcsönös dolog. A kérdező szeret ítélkezni, de akkor viselje ha őt is megítélik.
Tehát még csak nem is panaszkodott a sógornőd, hanem annyiban hagyta, hogy ez normális, te meg mégis nekiálltál okoskodni?
Nem, kérdező. Nincs jogod a teljesen megalapozatlan véleményed bunkón más arcába dörgölni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!