Ha nincs gyerekem, tényleg nincs jogom véleményt alkotni?

Érdekes itt hisztizel milyen sok rosszat kaptál de a nyakukon élősködni azért csak jó:-D Ha annyira rossz el lehet menni albérletbe, nem vénányként a gyerekszobádban aszalódni.

Amúgy meg igen, minek szólsz bele olyanba amiről fogalmad sincs. Szólj bele kutyaneveléssel kapcsolatos témákba:-D

A vélemény az, hogy neked tetszik a pöttyös ruha a sógornőn.

Az, hogy tanácsot adsz abban, amiről fogalmad nincs, az nem vélemény. Törődj a saját dolgoddal. Ja bocs, az nincs..m

Fú, hát nem is tudom.

Nekem sincs gyerekem 37 évesen, nem is szeretnék. Az biztos, hogy kívülállóként mi sok mindent látunk máshogy, de nem tudhatjuk mit hogyan csinálnánk a valóságban, ha mi is szülők lennénk. Tudod, amolyan ítélkezni könnyű alapon tényleg mondhatunk olyat is, amit nem kéne.

Szerintem ez az időbeosztásos dolog pont az, amit nem láthatunk át reálisan. Ez az, amibe nem kéne beleszólnunk. Amit kívülállóként (szerin tem) jól láthatunk, az az, hogy ha nem megfelelően nevelnek egy gyereket, pl. ráhagynak mindent, elkényeztetik, vagy éppen nem törődnek vele. De arról tényleg fogalmunk sem lehet, mennyire elfoglalt egy szülő.

Igazából, ahogy leírtad, szerintem a Te szüleid poCsak úgy pont azok a fajta emberek, akik szerint semmit nem ér egy nő, ha nem szül. Csak úgy nőlhetsz fel a szemükben, ha végre saját talpon is megállsz. Elköltözöl, és éled az életedet ahogyan szeretnéd. Amíg otthon vagy, úgy fogják érezni, hogy bírálhatnak.

14-es vagyok, valami hiba került a Mátrixba, és a laptopom kissé megkutyulta a szöveg végét. :D

Szóval:

Igazából, ahogy leírtad, szerintem a Te szüleid pont azok a fajta emberek, akik szerint semmit nem ér egy nő, ha nem szül. Csak úgy nőlhetsz fel a szemükben, ha végre saját talpon is megállsz. Elköltözöl, és éled az életedet ahogyan szeretnéd. Amíg otthon vagy, úgy fogják érezni, hogy bírálhatnak.

Nem arról van szó,hogy nincs jogod véleményt alkotni,de azért bármilyen témáról van szó,inkább olyanban tegye az ember amihez ért,tapasztalt,hiteles forrásból tájékozott.Legyen ez gyerek,autó,politika,stb.

Tényleg nagyon különbözőek a gyerekek és az anyukák is sokszor nem lehet általánosítani. Amíg pedig az embernek nincs gyereke sokmindent nem lát,nem tapasztal így könnyebben van elképzelése és elvei.

Az együttélés valóban nem lehet,könnyű és azt hiszem a fent említett szituban te hibáztál ezzel a megsertődve szobába rohanással.Jobb lenne mihamarabb a sógornőm elé állni és bocsánatot kérni,mielőtt ilyen apróságok miatt végleg elmérgesedik a viszony.Kozben egy őszinte megnyilvánulás keretében elmondhatod,hogy ezt hallottad apukadtol és mennyire rosszul esett.

Az hogy otthon laksz és nincs saját életed eléggé banthatja a szüleidet is.Hisz mi az a kép ami a szülők fejében van: születik egy (vagy több) gyereke,szépen rendben felnevelni,taníttatja,majd szerelés lesz,meghazasodik,családot alapít és ők pedig újra ketten élhetnek úgy ahogy az nekik jó.Itt ugye te még otthon van és a rólad való gondoskodás,aggódás a jövőd miatt elnyúlt.Ez aggaszthatja őket,flusztraltak és mérgesek lehetnek rád. Aggódhatnak,hogy mi a "baj"? Ülj le azzal a szuloddel akivel jobban kijössz egy jó kis rosé fröccs vagy csokilikor mellé (erre fantasztikusak a nyugodt nyáresték) és kérdezd meg: Apu/ Anyu,mit gondoltok MIT Érezték velem kapcsolatban,hogy mégindig itthon lakom.Oszd meg a saját érzéseidet gondolataidat ezzel kapcsolatban.Mindnyajan flusztraltak lehettek,ne várd meg míg robban.

Azért magadtól is kérdezd meg,hogy miért bosszant a gyerek és hogy a sógornőd jóban van anyuddal és légy őszinte.Nem azért "szereti jobban" mert téged lecserélt,hanem mert nyugodtabb felőlük,hogy rendben vannak és családként hozzák azt a képet ami a fejében élt annak idején amikor elképzelt benneteket boldog felnőttnek.

38eves vagy! Nyisd ki a szád és ne höbölögj hanem mond el mi bánt mit szeretnéd oszd meg a szuleiddel mik a terveid.

Nekem van gyerekem, és világéletemben úgy utaltam mikor jött mindenki ezekkel a naaagy martirkodasokkal, hogy így nehéz, úgy nehez.

Életem legboldogabb időszaka volt mikor megszületett a gyerek. Soha annyit nem ajnarozott az anyostol kezdve a szomszédom át a boltosneniig. Az elején zavart ez a figyelem, de aztán megtanultam élvezni, de mindig az volt bennem, hogy azért sokkal durvább volt előtte dolgozni, várni hogy adottak legyenek a feltételek hogy végre család lehessünk...

És igen sokan lubickolnak ebben a nagy szinjatekban, hogy nekik most.mennyire nehez.